Szocialista Nevelés, 1985. szeptember-1986. június (31. évfolyam, 1-10. szám)
1986-01-01 / 5. szám - Ladislav Ďurič: A tanulók alkotókészségének kialakításakor felmerülő pedagógiai-pszichológiai problémák
ságainak kialakítása szempontjából is. A hasonló feladatok, a problémák sorozatának (problémafelvető tanulás) megoldása során problémafelvető helyzetek alakulnak ki akkor, amikor az adott feladatot a tanulók nem tudják megoldani. így lesz a feladatból problémafelvető feladat (probléma). Pedagógiai pszichológusaink különbséget tesznek a feladat és a probléma fogalma között. Feladatnak az olyan helyzetet tekintik, amikor a tanuló el akar érni egy bizonyos célt, s azt el is tudja érni. Problémának (problémafelvető helyzetnek) azt a szituációt tekintjük, amikor a szubjektum ismeri a célt, amelyet el kell érnie, de nem ismeri az ehhez vezető utat, a megoldás módját. Az említettekből következik, hogy tanulóink alkotó- készségének kibontakoztatása végett a tananyagot és a jeladatokat úgy kell összeállítanunk, hogy a tanulók számára az egyes tananyagegységek problémafelvető feladatokat jelentsenek, hogy kialakuljanak a problémafelvető helyzetek, tehát hogy a tanítás (oktatás) problémafelvető legyen. A problémafelvető oktatás a tanulás legbonyolultabb, legigényesebb formája. A pedagógiai pszichológiában a tanulást leggyakrabban öt kategóriába soroljuk, azaz ötféle tanulást különböztetünk meg. Ezek a következők: motivált (feltételezett) tanulás, per- ceptuális-motorikus tanulás, verbális tanulás, fogalmi tanulás és problémafelvető oktatás. Az alap- és középiskolás tanulók, elsősorban azonban a szakmunkásképzők tanulóinak esetében a műszaki alkotókészség kialakítása során nemcsak arról van szó, hogy tanulóinkat a gyakorlatban kellően felkészítsük, hanem arról, hogy ez a felkészítés a matematika, fizika (esetleg más természettudományi tantárgyak) tudományos alapjaira épülve valósuljon meg. A matematika az alap- és középiskolákban nem tartozott a kedvelt tantárgyak közé. A tanítási nyelven kívül az alapiskolában éppen matematikából kapott elégtelen osztályzatot a legtöbb tanuló. Kutatásokat folytattunk olyan iskolákban, ahol a klasszikus tanításon kívül a párhuzamos osztályokban a matematikát a korszerű szemlélet szerint tanították. Az itt szerzett ismeretek azt mutatják, hogy azokban az 5., 7. és 8. osztályokban, ahol a matematikát korszerűen tanították, ez a tantárgy átkerült a tanulók által kedvelt tantárgyak csoportjába. A műszaki alkotókészség kialakítása szempontjából a fizikának is nagy a jelentősége. A természettudományi tantárgyak között integráló szerepe van, a fizikai ismeretek és következtetések pedig jelentősen befolyásolják a műszaki tudományokat, közvetlenül a termelést és a műszaki problémák gyakorlati megoldását. Ezzel kapcsolatban azonban megemlítjük, hogy a fizika elméleti ismereteit érthetően kell feldolgoznunk, hogy az alap- és középiskolák fizikatankönyveinek a szerzői ne csak a tudományosság elvét, hanem a didaktikai követelmények szem előtt tartásának elvét is figyelembe vegyék. Hazánk szülöttje, Selye János, a stresszelmélet megteremtője írta: a tudományos elmélet mit sem ér, ha azt szerzője nem tudja megértetni a helyi kocsmárossal. A lélektani kutatások igazolják, hogy a gyakorlati-műszaki problémák megoldásakor az alkotó gondolkodás nem önmagától jön létre, hanem sajátos (speciális) tanulás (gyakorlat) eredménye, s e tevékenységnek tervszerűnek és rendszeresnek kell lennie. Az alkotó gondolkodás csakis akkor lesz eredményes, ha már a műszaki jellegű problémák felvetése előtt aktivizáljuk a tanulók intellektuális képességeit. A tanulók műszaki alkotókészségének elmélyítésére vo143