Szocialista Nevelés, 1985. szeptember-1986. június (31. évfolyam, 1-10. szám)

1986-01-01 / 5. szám - Bernáthné Krüg Erzsébet: A szlovák nyelvokatásban elért eredmények értékelése az alapiskola felső tagozatában

literárnych hodinách] s az igekötős igék felcserélése (vychádzal — po­chádzal] voltak a leggyakoribb hibák. A nyelvtani feladatok közül minde­gyik osztályban azoknak a feladatok­nak volt a legsikeresebb a megoldása, amelyeket a tanulóknak a felismerés szintjén kellett megoldaniuk. A meg­nevezés szintje már nehézségekbe üt­között (a tanuló felismeri a mondat­részt, de nem tudja szlovákul megne­vezni), a legkisebb eredményességet az applikatív feladatok megoldásában érték el a tanulók. Ez a tény újból csak arra enged következtetni, hogy a tanítási-tanulási folyamatban elhanya­golt az igényesség fokozatos elmélyí­tésének, az ismeretek egyre magasabb szintű elsajátításának az elve. Az előírt szókincs 70 %-át csak a tanulók 50,14 %-a sajátította el. A töb­bi tanuló az előírt szókincsnek az 50 százalékát sem sajátította el. Ennek oka egyrészt a tantervi követelmé­nyekkel függ össze, a tanterv ui. nem különítette el az aktívan és receptíven elsajátítandó szavakat és lexikális egységeket. A másik ok viszont a szó­kincsfejlesztés és az előkészítő nyelv- gyakorlatok elhanyagolása a tanítási­tanulási folyamatban, illetőleg a tanu­lók megterhelése a tankönyv szókin­csét meghaladó szavak tömegének az elsajátíttatásával. A pedagógusok a kommunikatív nyelvoktatás alapelveivel összhang­ban tervezik és szervezik a tanítási órákat. Nagy súlyt fektetnek a műve­lődési, gyakorlati, nevelési és a for- matív célkitűzésekre. A tudományos­ság, pártosság és kommunista eszmei­ség elvének a szem előtt tartása jól tükröződik a tanulók pozitív viszonyu­lásán a szlovák nyelvhez, valamint er­kölcsi magatartásán és a tanítási órá­kon való egyéb megnyilvánulásaiban. Az új módszertani és szervezési for­mák (pl. a csoportos munka, a páros munka, a feladatok önálló megoldá­sa) növelte a tanulók aktivitását, fej­lesztette önállóságukat és kreativitá­sukat. A pedagógusok a kommunikatív képességek fejlesztésével párhuzamo­san fejlesztették a tanulók megismerő képességeit, logikus gondolkodását is; a tanulók képesek a megfigyelésre, a kiemelésre, az összehasonlításra, az elsajátított ismeretek rendszerezésére, az analógiára és egyéb logikai műve­letekre, valamint a probléma megol­dására is; jó készségre tettek szert a különféle szótárak használatában. Ta­pasztalataink azonban azt mutatják, hogy a jövőben még nagyobb súlyt kell fektetnünk a megfigyelőképesség, a figyelem, az önfegyelem, a kitartás, az akarat fejlesztésére is, mert a fel­sorolt képességek nélkülözhetetlenek a sikeres nyelvtanulásban. Hiba viszont, hogy a tanulók aktív megismerőtevékenysége nem párosul következetesen az elsajátított ismere­tek gyakorlati alkalmazásával, ami« részben az időhiánnyal magyarázható. Általában hiányosságok mutatkoznak a képességfejlesztés didaktikai alap­elveinek a következetes érvényesíté­sében (pl. a már említett szüntelen előrehaladás, azaz a magasabb szintű igényesség elvének, a valamennyi ta­nuló fejlesztése elvének a szem előtt tartásában stb.j. Sikeres a tantárgyközi kapcsolatok kiaknázása a tanítási órákon, főként a szlovák nyelv — honismeret, törté­nelem, földrajz, polgári neveléstan és a természettudományi tantárgyak kapcsolata az esztétikai tantárgyak­kal (zene, képzőművészet). Sajnos, a pedagógusok gyakran túllépik a meg­engedett határt, s fölösleges ismere­tekkel halmozzák el a tanulókat a kommunikáció rovására. Ugyancsak nem lehetünk elégedettek a magyar és a szlovák nyelv következetes egy­bevetésével. A megfigyelés szintjétől tovább kellene lépni a tudatosítás szintjéhez, az eltérések tudatosítása nélkül ui. nem alakulhat ki a tanulók nyelvi tudata. Mint már említettük, 138

Next

/
Thumbnails
Contents