Szocialista Nevelés, 1985. szeptember-1986. június (31. évfolyam, 1-10. szám)
1985-12-01 / 4. szám - Pályairányítás, differenciálás és egyéni bánásmód a pályaválasztásra nevelésben / Figyelő
— FISUELŐ Pályairányítás, differenciálás és egyéni bánásmód a pályaválasztásra nevelésben Jednotná škola A tanácsadás gyakorlata és a pedagógiai kutatások egyértelműen azt bizonyítják, hogy a tanulók között a pályaérettségben jelentős eltérések vannak. Az iskola általában egységesen jár el a pályatájékoztatást illetően, s évről évre egyre több információs anyagot juttat el a tanulókhoz. Ennek ellenére egyazon iskola végzős osztályainak tanulói, sőt olykor egyazon osztály tanulóinak pályaválasztási érettsége között is jelentős különbségek vannak. Vannak határozatlan tanulók és vannak, akik nehezen döntenek. A két eset nem azonos, még ha külső szemlélő nem is tudja azonnal különválasztani őket, a két csoportot feltétlenül differenciáltan kell kezelni. A határo zatlanság azt jelenti, hogy a tanuló gyakran változtatja szándékát, érdeklődési köre sekélyes. A tanítók általában azt szeretik, ha a tanuló egyértelműen el tudja dönteni, mi is szeretne lenni. A gyors elhatározás azonban nem mindig azonos a pályaérettséggel, hiszen nemegyszer irreális. Az tehát, hogy a tanuló egy adott pillanatban még képtelen a döntésre, nem jelent feltétlenül határozatlanságot. Az első választás megváltoztatása jelenthet határozatlanságot, de jelentheti a célok pontosabbá tételét is. Az egyik alternatíva elutasítása egy másik előnybe helyezéséért a döntés bonyolult mechanizmusának csak egyik lépcsőfoka. Ha ez nem elkésve, hanem időben történik, akkor nem káros, hanem kimondottan előnyös is lehet. A világ, a munka és önmagunk mélyrehatóbb megismerése reálisabbá teszi a pályaválasztást. A tanuló pályaválasztási érettségének a megjelölésében meg kell különböztetni a határozatlan és a nehezen döntő tanulókat. A nehezen döntők életében a tanulás és a munka nagy szerepet játszik, mert az önmegvalósítás lehetőségét keresik benne. Azért nem tudtak eddig dönteni, mert az érdeklődésüknek és képességeiknek legmegfelelőbb foglalkozást keresik. A leendő foglalkozás kiválasztásában aktívak, elkötelezettek. Ezzel szemben a határozatlan tanulók életében a tanulás és a munka nem játszik elsőrendű szerepet, a foglalkozás kiválasztásában meglehetősen passzívak. Rendszerint igen erősen befolyásolja őket a környezetük, érdeklődésük nem elég határozott, és a tanulásban nem érnek el kiváló eredményeket. A pályaválasztási tanácsadásban mind a két tanulótípus más és más eljárást igényel. A jó képességű tanulók gyakran egyforma érdeklődést mutatnak két teljesen ellenkező pálya, a műszaki és humán jellegű tanulmányok iránt. Ilyen esetben egy további tényező lép fel, a társadalmi szükséglet. Ha a tanuló képes ezt akceptálni, pályaválasztási fejlődése helyes irányba fordul. A dönteni nehezen tudók esetében a választást tájékoztatással kell elősegíteni, a tanuló önmagáról alkotott képének tisztábbá tevésével s az alternatívák gondos mérlegelésével, amelyeket a tanuló még nem láthat egyedül világosan. A határozatlanság komolyabb probléma. Az alapiskolák és a gimnáziumok végzős növendékeinek mintegy 15 százalékánál fordul elő. Itt nem elég az információnyújtás, mert a tájékozottság csak egyik eleme a pálya125
