Szocialista Nevelés, 1985. szeptember-1986. június (31. évfolyam, 1-10. szám)
1985-12-01 / 4. szám - Pályairányítás, differenciálás és egyéni bánásmód a pályaválasztásra nevelésben / Figyelő
-választási érettségnek. Az elkötelezettség kérdése a döntőbb, mert a határozatlan tanulók esetében jóval alacsonyabb. Oda kell hatnunk, hogy maga a tanuló keresse az egyes pályák lényegét, próbálja mérlegelni saját képességeit és összhangba hozni e két tényezőt. Arra kell törekedni, hogy a tanuló próbáljon megszabadulni valamelyest annak a tekintélynek a bénító erejétől, amely környezetében szinte uralja a gyermeket, az ifjút, s gondolkodás nélkül elfogadja annak döntését. tanácsát az ő pályaválasztásáról anélkül, hogy mélyebben vizsgálná önmagát. A pályairányítás súlypontja az iskolában a pályatájékoztatás az alaptan- tárgyakon belül, az osztályfőnöki órákon és különböző előadásokon van. A tanulók felkészültségére, kérdéseire azonban nem fordítanak elegendő figyelmet, s ez nehézséget okoz a megfelelő pálya megválasztásában. A határozatlan tanulók fokozottan igénylik az egyéni bánásmódot. JŠ. Vendel—J. lhnacík: Diferenciácia pojmu nerozhodnosť v profesijnom vývine, 1985, 4. szám, 363—370. o./ Ucsityelszkaja Gazeta A Szovjetunióban a 60as évek elején nagy vita folyt a differenciált oktatásról. Sokan úgy vélték, hogy a differenciált oktatás a nyugati országok alapvető módszere, ezért ellenkezik az egységes iskola koncepciójával, tehát nem megfelelő a szovjet iskola számára. Hamarosan rájöttek azonban, hogy az ilyen és hasonló érveknél fontosabb az a szükségszerűség, hogy semmiféle egységes iskola nem működhet pályairányító, pályaválasztásra előkészítő funkció nélkül. Arra a megállapításra jutottak, hogy el kell hárítani a szelektív iskola veszélyeit — ami szervezéssel meg is oldható —, de nem lehet lemondani a későbbi specializálódás bizonyos mértékű megalapozásáról. A 80-as évek elején vita bontakozott ki a tehetséges tanulókkal való foglalkozásról. A tudományos munkára alkalmas tehetséges fiatalokkal már a tíz osztályos általánosan képző középiskolákban külön foglalkoznak. Különösen vonatkozik ez a leendő matematikusokra — egyrészt mert sokan nem ismerik fel magukban a speciális matematikai tehetséget, és más pályára mennek, másrészt mert ez a tehetség már igen fiatal korban eléri teljesítő- képességének maximumát. Ezért létesítettek több városban fizika-matematika tagozatos iskolákat. Ilyen pl. a novoszibirszki egyetemhez tartozó bentlakásos iskola is. A tanítási hét ebben az iskolában 5 nap, összesen 29—30 kötelező órával (nem számítva a fakultatív tantárgyakat). A 6. napot sportra, kirándulásokra, fizikai munkára fordítják. A matematika, kémia, fizika, biológia, földrajz tanítása előadások és gyakorlatok kombinációjára épül, az előadásokat akadémikusok tartják, a gyakorlatokat az akadémiai intézetek tudományos munkatársai és szakképzett tanárok vezetik. A novoszibirszki fizika-matematka tagozatos iskola 9—10 osztályos. Mivel azonban a falusi tanulók szemmel láthatóan hátrányos helyzetben vannak (a felvetteknek csak a 20 százalékát teszik ki), számukra külön előkészítő 10. osztályokat is nyitnak. Ehhez hasonló iskolákat találunk még a moszkvai, leningrádi, kijevi, jaroszlavi, tal- lini egyetemek szervezésében is. Az anyanyelven folyó oktatást elvi fontosságúnak tartják. Az első kísérleti bentlakásos sportiskola Taskentben nyílt meg. A tanú lók kiválasztása — szülői beleegye zéssel — az iskolai spartakiádon elért eredmények és alapos orvosi vizsgálat alapján történik. (A. Amesztranszkij: Programma na bu- duscseje, 1984, 26. sz. 3. o.j Szovjetszkaja Pedagogika A 7. számban két figyelemreméltó írás található. Sz. N. Csisztakovova A tanulók pályairányítása — problémák és perspektívák címmel taglalja a pályairányítás legalapvetőbb kérdéseit. A szerző nem feledkezik meg a pszicho126
