Szocialista Nevelés, 1985. szeptember-1986. június (31. évfolyam, 1-10. szám)
1985-12-01 / 4. szám - Mózsi Ferenc: A világnézeti és a komplex irodalmi nevelés
„árva cigányváros“ a Spanyolhon. Mindezek ellenére érezni lehetett: a tanulók nem voltak képesek kellő szinten különbséget tenni a valóság- tényre épülő dokumentumirodalom és a szépirodalomban levő valóságtény között. Tehát nem értették, érthették jól a cigányrománcok lorcai mondanivalóját. A kísérleti tanítás során egy szintén „problémát (arányeltolódást) okozó meglepetés: a tanulók mintha először találkoztak volna tanulmányaik során a cigányság történelmi-etnikai kérdéseivel. De nem ismerték pontosan a paraszti, a népi és a népies; az etnikai csoport, a nemzetiség és a nemzet; a magyaros (pl. előadásmód, Erkel, Liszt ilyen művei, a nóták stb.) és a magyar (művészet, zene, Bartók, Kodály művei stb.), így hát például a cigány romantika, a cigányos vagy a cigány szavak és fogalmak közti különbséget sem. Mivel úgy éreztem, hogy a felmerült kérdések a nevelés szempontjából szociális intelligencia körébe sorolható fontos ismeretek és készségek csiszolására adnak módot, eleget tettem a kérésnek, s kb. így foglaltam össze válaszomat: A cigányokat, akik a 15— 16. században tűntek fel Európában (Észak-Indiából származnak), szinte minden országból kitiltották. Mivel (A válaszhoz a valóság 1983. 1. számából Osztojkán—Puskás: Beszélgetés egy régi perről c. cikkéből idéztem a történelmi adatokat távirati stílusban, azonban — mint pl. Németországban) — ezeknek a kitiltó birodalmi határozatoknak (1544, 1548, 1677-ből) nem volt foganatjuk, újabb, radikálisabb intézkedéseket foganatosítottak a visszatérőkkel szemben: „királyi engedéllyel“ akasztottak fel minden 16 éven felüli cigányt. 1725: I. Vilmos már nemre való tekintet nélkül végeztette ki a 18 éven felülieket. Franciaországban az orleans-i parlament hozott végzést végleges és teljes kiirtásukról. Angliában VIII. Henrik a 16. század első felében kitoloncoltatja a cigányokat, és a visszatérőket — csaknem 18 ezret — felakasztatja. Hasonló volt a helyzet a többi európai országban is. Nálunk azonban más volt a helyzet? — hangzott a bizakodó helyzetszépítő — racionalizáló óhajú kérdés. A válasz: sajnos, egyértelműen nem. I. Lipót 1701-ben törvényen kívül helyezte a cigányokat, és VI. (III.) Károly rendelkezésére, német és skandináv példa nyomán, minden magyaroiszági cigány fülét levágatni parancsolta. Az első magyar nyelvű újság, a pozsonyi Magyar Hírmondó az 1782-ben lejátszódó széles körű cigányüldözésről (Az emberevő cigányok peréről) adott hírt, mely Hont megyében, hazánk területén játszódott le. A tanulók, hiányos filozófiai (a társadalmi lét meghatározta társadalmi tudatformák kialakulása, funkciója és önálló léte) előképzettsége (a tantervi követelmények ellenére) és ismereteik hiánya nehezítette annak a megítélését, hogy a cigányoknak létük meghatározta tudatuk értelmében „más“, az általánostól eltérő értékrendjük törvényszerűen került összeütközésbe az „ott és akkor“ meglevővel. Ez a „másszerűség“, melynek nyomán kölcsönös bizalmatlanság és előítéletek születtek, izolálta, majd kirekesztette, azaz a többség társadalmán kívülivé tette őket, ami természetszerűen szült újabb és újabb nagyobb fokú izoláltságot és ezt követő szociális retardációt (nyomort). S ez beindította e „fejlődés“ mechanizmusának ördögi körét. Ezt örökölte a szocializmus. S éppen ezt az örökséget, ezt a több évszázadon át működő „circulus vitiosus“-t kell a többségnek — a marxizmus—leninizmus humanizmusából eredően mjnden kisebbség vagy ,,más“-ságból táplálkozó bizalmatlansága esetében — sok megértő segítséggel és a számbeli kisebbseggel szembeni türelmes bizalommal megszüntetnie. Lenin szavaival: e téren inkább többet kell adni, mint kevesebbet. Ezt tesszük ma. Hasonlóan nehéz volt megértetni a tanulókkal, hogy egy csoport, osztály közti réteg (politikai) osztály vagy etnikum, nemzetiség, nép „kintről“ (mint „idegen az idegent“) való ábrázolása rendszerint az idegenszerűt, a ,,más“-ságot. az egzotikumot hangsúlyozza. S ilyen Lénau vagy Sarasaié, Liszt vagy Jókai műveiben a cigányos, az egzotikum. 100