Szocialista Nevelés, 1985. szeptember-1986. június (31. évfolyam, 1-10. szám)

1985-09-01 / 1. szám - Dudás Kálmánné: A pedagógus és a hátrányos helyzetű tanulók

így van. A pedagógusnak nemcsak a tanuló vele szemben kialakult negatív viszonyát, hanem annak okait is ismernie kell, és törekednie kell mielőbbi kiküszöbölésükre. A tanuló könnyebben leküzdi az akadályokat, ha meg van győződve róla, hogy a pedagógus bármikor hajlandó segítséget nyújtani neki. Fontos, hogy a pedagógus a hiányos ismeretek, az első benyomások, illetve az első rossz eredmények alapján ne alakítson ki felületes véleményt a tanulóról, és ezt ne rögzítse megváltoztathatatlan sablonként. Amennyiben a pedagógus nem veszi munkájában figyelembe a hátrányos helyzetű tanulók specifikus problémáit, nehezen várható, hogy teljesíti az oktató-nevelő munkából rá háruló igényes feladatokat. A hátrányos helyzetű tanulók megismerésével kapcsolatos fogyatékosságok felszámolását a tanítónak a tanulóhoz való hozzáállásában nagyban elősegítheti a pszichológiai és az orvosi szakszolgálat igénybevétele. A tanulásban zavarokat idézhet elő a tanító alacsony didaktikai színvonala, a tananyagnak a gyengébb tanulók számára történő nem kielégítő megmagyarázása. Gyakori ok a tanító érzékhiánya az igényesség megkövetelésében, a tanulók szellemi színvonalának megítélésében. A pedagógusok gyakran nem tartják meg a tanulás lélektani törvényszerűségeit, főképp a motiválás és az egyéni bánásmód követelményeit. A nevelési szempont elhanyagolása az oktatásban szintén elmélyítheti a tanuló sikertelenségét és zavarait a tanulásban. A tanuló családi környezetének, tényezői közül a rossz anyagi-gazdasági feltételek, a család alacsony' kulturális színvonala és megbomlott szerkezete, a családi nevelés alacsony hatása és a családnak az iskolával való rossz együttműködése van kihatással a tanulásra. A hátrányos helyzetű tanulókra mindenekelőtt pozitívpedagógiai eszközökkel hassunk. A tanuló egyéni megismerésének, megközelítésének elve az említett hátrányok enyhítésében különösen nagy jelentőségű. Ebben a folyamatban a pedagógusnak nem csupán saját erejére, ismereteire kell támaszkodnia, hanem fel kell használnia a pedagóguskollektíva többi tagjának, a pszichológusoknak és az egészségügyi szolgálat szakembereinek az ismereteit és tapasztalatait is. Mindannyiunk közös célja, hogy fokozatosan enyhítsük, illetve leküzdjük a hátrányos helyzetű tanulók prroblémáiból eredő nehézségeket. Közös erőfeszítéssel és alkotó hozzáállással kell megakadályozni, hogy ne kerüljön veszélybe ezeknek a tanulóknak az iskolai eredményessége, mert csakis ily módon illeszkedhetnek be egyenrangú állampolgárként a fejlett szocialista társadalom építésébe. A pedagógusok kövessék a makarenkói célt: „a gyermeknevelésben ne legyen egyetlen selejt se, ne legyén egyetlen elrontott élet.“

DUDÁS KÄLMÄNNÉ, tanítónő Nagymagyari (Zlaté Klasy) Alapiskola

9