Szocialista Nevelés, 1985. szeptember-1986. június (31. évfolyam, 1-10. szám)

1985-09-01 / 1. szám - Dudás Kálmánné: A pedagógus és a hátrányos helyzetű tanulók

így van. A pedagógusnak nemcsak a tanuló vele szemben kialakult nega­tív viszonyát, hanem annak okait is ismernie kell, és törekednie kell mielőbbi kiküszöbölésükre. A ta­nuló könnyebben leküzdi az akadá­lyokat, ha meg van győződve róla, hogy a pedagógus bármikor hajlandó segítséget nyújtani neki. Fontos, hogy a pedagógus a hiányos ismeretek, az első benyomások, illetve az első rossz eredmények alapján ne alakítson ki felületes véleményt a tanulóról, és ezt ne rögzítse megváltoztathatatlan sablonként. Amennyiben a pedagógus nem veszi munkájában figyelembe a hátrányos helyzetű tanulók specifi­kus problémáit, nehezen várható, hogy teljesíti az oktató-nevelő mun­kából rá háruló igényes feladatokat. A hátrányos helyzetű tanulók megis­merésével kapcsolatos fogyatékossá­gok felszámolását a tanítónak a ta­nulóhoz való hozzáállásában nagyban elősegítheti a pszichológiai és az or­vosi szakszolgálat igénybevétele. A tanulásban zavarokat idézhet elő a tanító alacsony didaktikai színvonala, a tananyagnak a gyengébb tanulók számára történő nem kielégítő meg­magyarázása. Gyakori ok a tanító ér­zékhiánya az igényesség megkövete­lésében, a tanulók szellemi színvo­nalának megítélésében. A pedagógu­sok gyakran nem tartják meg a ta­nulás lélektani törvényszerűségeit, főképp a motiválás és az egyéni bá­násmód követelményeit. A nevelési szempont elhanyagolása az oktatás­ban szintén elmélyítheti a tanuló si­kertelenségét és zavarait a tanulás­ban. A tanuló családi környezetének, tényezői közül a rossz anyagi-gazda­sági feltételek, a család alacsony' kulturális színvonala és megbomlott szerkezete, a családi nevelés alacsony hatása és a családnak az iskolával való rossz együttműködése van kiha­tással a tanulásra. A hátrányos hely­zetű tanulókra mindenekelőtt pozitív­pedagógiai eszközökkel hassunk. A tanuló egyéni megismerésének, meg­közelítésének elve az említett hátrá­nyok enyhítésében különösen nagy jelentőségű. Ebben a folyamatban a pedagógusnak nem csupán saját ere­jére, ismereteire kell támaszkodnia, hanem fel kell használnia a pedagó­guskollektíva többi tagjának, a pszi­chológusoknak és az egészségügyi szolgálat szakembereinek az ismere­teit és tapasztalatait is. Mindannyi­unk közös célja, hogy fokozatosan enyhítsük, illetve leküzdjük a hátrá­nyos helyzetű tanulók prroblémáiból eredő nehézségeket. Közös erőfeszí­téssel és alkotó hozzáállással kell megakadályozni, hogy ne kerüljön veszélybe ezeknek a tanulóknak az iskolai eredményessége, mert csakis ily módon illeszkedhetnek be egyen­rangú állampolgárként a fejlett szo­cialista társadalom építésébe. A pe­dagógusok kövessék a makarenkói célt: „a gyermeknevelésben ne le­gyen egyetlen selejt se, ne legyén egyetlen elrontott élet.“ DUDÁS KÄLMÄNNÉ, tanítónő Nagymagyari (Zlaté Klasy) Alapiskola 9

Next

/
Thumbnails
Contents