Szocialista Nevelés, 1985. szeptember-1986. június (31. évfolyam, 1-10. szám)

1985-09-01 / 1. szám - Dudás Kálmánné: A pedagógus és a hátrányos helyzetű tanulók

dékony. Az ilyen tanulók nagy pedagógiai tapintatot igényelnek. Nem szabad őket túlterhelni, ki kell váltani náluk a bizalom és a szeretet érzését, mert ezáltal elmélyítjük biztonságérzetüket és kiegyensúlyozottságukat. A szellemi fogyatékosságok közé soroljuk a gondolkodás, az emlékezet, a figyelem és az érdeklődés hiányosságait is. Az ilyen tanulókat rendszeresen a jobb, figyelmesebb tanulásra kell ösztönözni, s nem túlzott, hanem reális követelményeket kell támasztanunk velük szemben. Az oktatás ütemét a lehetőségek szerint kell megszabni, hogy ne kerüljön sor a tanulók megkülönböztetésére.

A tanulás, illetve a tantárgy iránti érdeklődés jelentős mértékben és kedvezően befolyásolja a tanulás folyamatát és eredményeit. Az érdeklődés hiánya viszont ellenkező hatást vált ki, mert a tanuló nehezen kényszerül a tanulásra, a tanulás fokozott mértékben kimeríti, nem szerez neki örömet és érzelmi kielégülést. Nem kell különösebben hangsúlyozni, milyen nagy felelősség hárul ebben a folyamatban a pedagógusra, akinek személyiségén keresztül alakul ki a tanuló viszonya egy-egy tantárgy iránti nem kielégítő érdeklődés esetében a pedagógusnak elsősorban a saját elégtelen didaktikai munkájában és a tanulóval szembeni nem kielégítő egyéni bánásmódban kell keresnie az okokat. A tanuló rákény- szerítése a tanulásra, egy-egy tantárgyra hatástalan marad. Az érdeklődés felkeltése lényeges, türelmes meggyőző munkával el kell érnünk, hogy a tanulónál megváltoztassuk az iskolával szembeni esetleges negatív elképzeléseket, s érdeklődését helyes irányba tereljük. Azoknál a hátrányos helyzetű tanulóknál, akik gyenge idegzetűek, rossz előmenetelt idézhet elő az agresszív hozzáállás, melyet rendszerint az iskolában, illetve a családban átélt kínos helyzetek

idéznek elő. A tanuló többnyire agresszívan reagál a tanulásban elért rossz eredményre, haragszik a pedagógusra és osztálytársaira. Az agresz- szivitás egyik formája a dac is. A helytelen hozzáállások által kiváltott tanulási zavarokat nem számolhatjuk fel büntetésekkel, sem figyelmeztetésekkel. Ennélfogva olyan eljárást kell választani, mely a gyermeket óvja a különféle balsikerektől, eredménytelenségektől. Segítenünk kell az ilyen tanulóknak az iskola által kiszabott követelmények teljesítésében. Hatékony ilyenkor a lelkesítés, a tanuló bátorítása, önbizalmának növelése és a kölcsönös bizalom kialakítása. A tanulónak segítenünk kell a csalódások elemzésében és leküzdésében, lehetővé kell tenni számára a sikerélményt. Sok tanulónál főképpen a hibás családi nevelés és a tanuló túlzott becsvágya következtében beteges félelem alakulhat ki az esetleges eredménytelenség miatt. A tanítónak az ilyen tanulókkal szemben a kiegyensúlyozottságra kell törekednie. Meg kell őriznie velük szemben a sikertelenség esetén is a jóindulatot és ezáltal megszilárdítani biztonságérzetüket.

A hátrányos helyzetű tanulóknál nagyon lényeges megismerkedni a tanulók szociális viszonyaival. A tanuló megbomlott szociális viszonyai ugyanis zavarólag hatnak lelki egyensúlyára és tanulási zavarokat idéznek elő. Az elégtelen előmeneteld tanulók megbomlott szociabilitását alátámasztja az iskolai gyakorlat. Bebizonyosodott, hogy a hátrányos helyzetű tanulóknál a szociális helyzet jelentős zavarokat okoz. A tanuló tanulási igyekezete nagyban függ a pedagógushoz fűződő viszonyától. Ha a pedagógus a tanuló számára rokonszenves, még akkor is tanul, ha a tantárgy nem érdekli, mert a szeretett pedagógust akarja követni. Ez természetesen ellenkező esetben is