Szocialista Nevelés, 1985. szeptember-1986. június (31. évfolyam, 1-10. szám)

1985-09-01 / 1. szám - Dudás Kálmánné: A pedagógus és a hátrányos helyzetű tanulók

társadalomban való eredményes és tettekben gazdag élet feltételei.

Természetesen a képességek terén egyéni különbségek vannak. Munkánkban gyakran tapasztaljuk, hogy a legjobb és a legrosszabb teljesítmény között nagy a különbség. A teljesítmények többsége az átlag körül helyezkedik el, rendkívüli nagy képességek viszonylag ritkán fordulnak elő. A szerényen fejlett képességek esetében a tananyag elsajátítása is lassúbb, hosszadalmas, nehézkes, csak elemibb, egyszerűbb műveletek elsajátítása lehetséges. A gyermek képességeire bizonyos mértékben abból is lehet következtetni, hogy egyes tevékenységek iránt mennyire érdeklődik. Ilyen esetekben azonban ki kell kérni a szülők véleményét is, hogy feltételezésünk valóban objektív legyen. Sajnos, megtörténik, hogy a pedagógusok a tanulók értékelésekor eltekintenek az elégtelen feltételektől, melyek az egyes képességek fejlesztéséhez szükségesek. A hátrányos helyzetű tanulóknál is elsősorban olyan képességek fejlesztésére kell irányítani a figyelmet, amelyek fejlődésére leginkább adottak a feltételek. Néha a pedagógusok túlzott követelményeikkel kínozzák például a matematikában gyengébb gyermeket, ugyanakkor nem veszik nála észre a zenei tehetséget és fordítva.

Teljesen felesleges nagyon sok energiát és fáradságot pazarolni arra, hogy átlagon felüli eredményeket érjenek el matematikából az e téren tehetségtelen gyermekek. Hasznosabb inkább fokozottabb figyelmet fordítani a matematikai képességek fejlesztésére azoknál a tanulóknál, akik rátermettek. Már az alapiskola alsó tagozatán is a belső differenciáció alkalmazásával a hátrányos helyzetű tanulóknál a tantervi követelmények differenciált elsajátítását kell előtérbe helyezni. Ugyanakkor nem szabad megfeledkezni arról, hogy a képességekben megnyilvánuló hiányosságokat ellensúlyozni lehet bizonyos jellembeli tulajdonságokkal, például szorgalommal, kitartással stb. Ha a pedagógus nem ignorálja a tanítási órákon a hátrányos helyzetű és gyengébb előmenetelű tanulókat, hanem rendszeresen foglalkozik velük, értékeli tevékenységüket, aktivitásra, munkára serkenti őket a siker sem várat magára. Érzik, hogy ők is annak az osztályközösségnek a tagjai, s fokozatosan kialakult a tanuláshoz, a munkához való viszonyuk. A ^hátrányos helyzetű tanuló“ kifejezés nagyon összetett, komplex fogalmat rejt magában. Ismeretes, hogy a tanuló egyéniségének alakítását, előmenetelét mindenekelőtt a tanuló és a pedagógus egyénisége befolyásolja. Rajtuk kívül fontos szerep hárul a családra, s hatást gyakorol rá a tágabb szociális környezet, melyben a tanuló él, továbbá a szociális viszonyok is. Hátrányos helyzethez tartoznak a testi fejlődés zavarai, a szellemi fejlődés rendellenességei, a negatív egyéni tulajdonságok, érzelmi zavarok, a megbomlott szocialibitás, az iskolához és a tanítóhoz fűződő negatív viszony, hogy csupán a leglényegesebbeket említsem.

A tanuló testi fejlődésében keletkezett zavarok szellemi fejlődését is negatívan befolyásolják. Kiváltják benne a kisebbrendűség érzését, és felborítják érzelmi egyensúlyát. Ide tartoznak az agysérülések, a különböző testi fogyatékosságok és betegségek. Az ilyen tanulókkal szemben a pedagógusnak kellő türelmet és segítőkészséget kell tanúsítania, hogy ne vegyük el kedvét a tanulástól, hanem lelkesítsük.

A szellemi fejlődés rendellenességei közül a gyengeelméjűség és a neurózis (idegbetegség) a leggyakoribbak. Ennek következtében a tanuló lelkiállapota ingatag, huzamosabb ideig nem tud összpontosítani, fára7