Szocialista Nevelés, 1984. szeptember-1985. június (30. évfolyam, 1-10. szám)

1984-11-01 / 3. szám - Irena Pašková:

A CSKP internacionalista jellegéért folytatott harcok Szlovákiában

Dr. IRENA PÁSKOVÁ, CSc., a Szlovák Műszaki Főiskola Marxizmus-Le- ninizmus Intézetének dolgozója, Bratislava

Amikor 1918-ban Közép-Európában a volt Osztrák-Magyar Monarchia romjain új államok alakultak, köztük a Csehszlovák Köztársaság is, senki sem vonta kétségbe, hogy az Európa térképén bekövetkezett változásokat közvetlenül a Nagy Októberi Szocialista Forradalom idézte elő, azt, hogy az új rendszer a monarchia népei számára is vonzó lett. Mindezt elsősorban a burzsoázia tudatosította, mivel az új állammal szemben folytatott politikájába egyedül Oroszország népei önrendelkezési jogának a kivívása illett. A nemzeti felszabadításról és az állami önállóságról hirdetett jelszavak valódi célja az volt, hogy a burzsoázia elfojtsa az ország gazdasági és szociális rendszerének a megvál- ga vehesse át a hatalmat s megmaradjon a magántulajdon.

toztatására irányuló törekvéseket, és az osztrák-magyar bürokrácia után ő maA munkásosztály politikai képviselői a szociáldemokraták voltak, ők azonban nem értették meg a munkásosztály szerepét a nemzeti és demokratikus forradalomban, mivel mind Csehországban, mind Szlovákiában vezetőik nagy része opportunista nézeteket vallott, s a munkásosztály érdekeit tudatosan a burzsoázia alá rendelte. Az ,.Oszd meg és uralkodj!“ ismert jelszót szem előtt tartva ellentéteket szított a nemzetek és nemzetiségek között, s ezáltal gyengítette a forradalmi munkásmozgalom harci képességeit. A Csehszlovák Köztársaság megalakulásában elsősorban az imperialista hatalmak érdemeit emelte ki, és dicsfénnyel övezte a burzsoá ellenállás képviselőit. Mivel a burzsoáziának sikerült politikai céljai megvalósításához a munkásosztály jobboldali beállítású vezetőit is megnyernie, a munkásosztály már a köztársaság megalakulásának kezdetén elvesztette befolyását, s a kezdeményezést a burzsoázia vette át.

Meg kell azonban említenünk, hogy a szociáldemokrata tagság követelte: a párt tartsa meg internacionalista jellegét. Erről tanúskodik pl. a szlovákiai szociáldemokraták háború utáni első, 1918. december 25-én Liptovský Mikulásban megtartott kongresszusán megfogalmazott nyilatkozat, melyből egyértelműen kitűnik, hogy a szlovák szociáldemokraták a cseh elvtársakkal együtt „... kapcsoľaíot kívánnak teremteni a világ minden nemzetének munkásságával, és támogatják az új, a szocialista Internacionálé megalakítását' (Robotnícke noviny, az 1919. január 8-án megjelent XVI. évfolyam 2. száma). A kongresszusnak ez a nyilatkozata azonban nem tükröződött a párt további konkrét feladatainak a meghatározásában. A szociáldemokraták 1918. december 27—30-án megtartott országos kongresszusán is — amelyen ugyan már a baloldaliak küldöttségének egyik csoportja azzal a követeléssel lépett fel, hogy ki kell dolgozni a munkásosztály önálló politikájának tervét — a jobboldal befolyása bizonyult erősebbnek, s ez abban nyilvánult meg, hogy a határozatokban a burzsoáziával közösen folytatott koalíciós politikát szavazták meg.

65