Szocialista Nevelés, 1984. szeptember-1985. június (30. évfolyam, 1-10. szám)
1984-11-01 / 3. szám - Irena Pašková:
A szociáldemokraták balszárnyát alkotó, osztályszempontból öntudatos proletariátus elégedetlen volt vezetőik ilyen hozzáállásával, s követelte az ipar kulcsfontosságú ágazatainak, a bányáknak és a bankoknak az államosítását. Már az 1919. februárjában Vrútkyban megtartott szlovák szakszervezetek konferenciáján is elhangzottak bíráló hangok: „... a trónokat ugyan ledöntöttük, de az ország kapitalista köztársaság maradt...“ (Robotnícke noviny, 1919. március 1., XVI. évf. 16. sz.j. A szociáldemokrata párton belüli politikai megoszlás különösen 1919 márciusában nyilvánult meg, amikor megalakult a III. Internacionálé, és 1919. március 21-én kiká:íoítái< a Magyar Tanácsköztársaságot. Ez a jelentős győzelem azért születhetett, mert Magyarországon a kapitalizmus általános hanyatlása és a rendszer felbomlása lehetővé tette a munkásosztály számára, hogy kezébe ragadja a hatalmat és megteremtse a proletárdiktatúrát. A Magyar Tanácsköztársaság jelentőségét az sem csökkenti, hogy csak nem egészen három hónapig maradhatott fenn; s e rövid idő alatt is mélyen megbolygatta a nemzetközi imperializmusnak a Szovjet-Oroszország megsemmisítésére irányuló terveit, megzavarta a szoc alizmus ellen felvonuló egységes intervenciós frontot. A nyugati szövetséges hatalmak ezért intervenciót szerveztek a Magyar Tanácsköztársaság ellen is. Ebben a fegyveres beavatkozásban a francia és az olasz tisztek vezetésével a csehszlovák légiók is részt vettek. A csehszlovák proletariátus ezt az intervenciót határozottan elítélte, s amikor a magyar Vörös Hadsereg az ellentámadás során Szlovákia területére lépett, az itteni városokban és falvakban kezdtek megalakulni a munkásokból, parasztokból és katonákból ái ó szovjetek. A szlovák szocialisták Budapesten megjelenő Vörös Űjságia 1313. június 3-án Proletárdiktatúra Szlovenszkón és Csehországban címen közölt egy cikket, amely kiemeli: „... a Csehszlovák Köztársaság elfoglalt városaiban és területein a cseh és a szlovák elvtársak ünnepélyesen hirdették ki a proletárdiktatúrát ...“ A csehszlovák kormány erre a helyzetre válaszolva 1819. június 5-én Szlovákiában bejelentette a katonai dikiaíúra bevezetését. A szlovák proletariátus azonban nem hagyta magát megfélem’ííeni, s 1919. június 16-án Prešovban a népgyűlésen részt vevő több ezres tömeg — a cseh ез a szlovák szocialista párt vezetőinek — jelenlétében kikiáltotta a Szlovák Tanácsköztársaságot. A gyűlés e fogadía azt a kiáltványt, amelyben a világ proletariátusának tudtára hozna a forrada5mi győzelmét, és hitet tett a Kommunista Internacionálé elveinek támogatása melleit. A szlovák forradalmi kormány elnöke O. janoušek cseh kommunista lett. Annak ellenére, hogy a Szlovák Tanácsköztársaság fennállásának három hete után megszűnt, mart a kormány elfogadta a párizsi békekonferencia ultimátumát, megalakulása és létezése nagy jelentőségű a további harcok során. A Szlovák Tanácsköztársaság hagyatéka és a SzGvieí-üroszországbó! hozzánk eljutó eszmék Szlovákia m.nden proletárjának a támogatását és szimpátiáját élvezték, tekintet nélkül a proletárok nemzetiségére, és jelentős mértékben befolyásolták a munkásmozgalom további fejlődését Szlovákiában. A marxista baloldal a Csehszlovák Szoc ó demokrata Párt képviselőinek 1919. október 5-én tartott ülésén szervezetten lépett fel a szociáldemokraták első önálló nyilatkozatával és taktikájával kapcsolatban, valamint tiltakozott az ellen, hogy a párt a burzsoáziával közösen szorgalmazza a koalícióban született politika megvalósítását. Azt köve mire, hogy a szociáldemokrata párt miniszterei nyújtsák be lemondásukat, mert ők felelősek a Magyar Tanácsköztársaság elleni intervencióért és azért, hogy a Szlovák Tanácsköztársaság megszűnése után Szlovákiában a terror vált úrrá. A marxista baloldal továbbá kijelentette, hogy a munkásosztály nem érheti el a szocializmust úgy, hogy együttműködik a burzsoáziával, hanem csakis úgy, ha osztályharcot vív ellene. 1919. december 7-én a Csehszlovák Szociáldemokrata Párt marxista baloldala kü’ön kongresszust szervezett, s azon kitűzte saját programját, mely szerint: 66
