Szocialista Nevelés, 1984. szeptember-1985. június (30. évfolyam, 1-10. szám)
1984-10-01 / 2. szám - Erich Petlák: A rendszeresség elvének érvényesítése a tanításban
E cikk terjedelme nem teszi lehetővé, hogy részletesen elemezzük a tananyag első ismétlését és begyakorlását. Bizonyos azonban, hogy a tanítási órának ez a része is jelentős lehetőségeket kínál az ismeretek rendszerezésére. A tanítási óra e részében a pedagógus feladata nemcsak az, hogy megállapítsa, mit tud a tanuló, mit jegyzett meg az elmondottakból, hanem mindenekelőtt az, hogy az elsajátított ismereteket a pedagógus vezetésével (a módszertől függetlenül) ismételten, mélyebben, elsősorban azonban új összefüggésekben alkalmazza. Hangsúlyozzuk, hogy az ilyen ismétlés nagyon jelentős mértékben elősegíti az ismeretek rendszerezését. H. Klein4 német pedagógus javasolja, hogy a mindennapi ismétléskor az egyes tanítási órákba olyan speciális részeket is iktassunk be, amelyek az ismeretek rendszerézését szolgálják. Az ismétlésben alkalmazott rendszeresség ilyen megközelítése és szemlélete már azt sejteti, hogy az ismétlés nem lehet csak a hallottak szóbeli elsajátítása, a szöveg mechanikus elmondása stb., amit a gyakorlatban gyakran tapasztalhatunk. Az ismeretek rendszerezése szempontjából az olyan ismétlés értékes, amely arra ösztönzi a tanulót, hogy az elsajátított ismereteket új helyzetekben alkalmazza, hogy az új feladatokat vagy problémákat az előzőén elsajátított ismeretek felhasználásával oldja meg. Ez vezet az ismeretek új struktúráinak a kialakításához, ami a rendszeresség szempontjából legfőbb célunk. Külön hangsúlyozzuk azonban, hogy az ilyen ismétlés a pedagógustól felelősségteljes előkészülést, a tanulók tevékenységének átgondolását, az ismétlést szolgáló feladatrendszerek összeállítását, a tanulókkal való egyéni bánásmódot stb. igényel. Ez a megállapítás a tanulók tanulásának eredményességét felmérő^ tevékenységre is vonatkozik. Az ilyen tevékenységben nemcsak arról van szó, hogy a tanulókat értékeljük, hanem figyelmünket elsősorban az ismeretek minőségi, mennyiségi, gyakorlati, esetleg más szempontjaira is ki kell terjesztenünk. A tanítás eredményességét leggyakrabban feleltetéssel állapítjuk meg. Feleltetéskor a pedagógusnak ne csak az legyen a célja, hogy megállapítsa a pillanatnyi tudásszintet, hanem az is, hogy a tanulók ismereteit tovább rendszerezze. Nem elég, ha a feleleteket csak a megfelelő érdemjeggyel osztályozzuk. Arra is rá kell mutatnunk, mit nem tud a tanuló, feleletében vagy a felkészülés során mire nem fordított kellő figyelmet, miből kell kiindulnia, javasolnunk kell, hogy ismételje át az előző tanítási órák tananyagát is stb. Mindezek olyan értékes elemek, amelyeket az ismeretek rendszerezésében a diagnosztikai módszerek (az eredmények megállapításának a módszerei) biztosítanak a pedagógus számára. Sajnos, ebben az esetben is meg kell állapítanunk, hogy a gyakorlatban nem mindig tudjuk ezeket a kínálkozó lehetőségeket teljes mértékben kiaknázni. A kísérlethez megnyert pedagógusok nézetei és véleményei azt igazolják, hogy a tanítók az ismeretek rendszerezése szempontjából nem értékelik kellően a didaktikai funkciókat és a tanítási folyamat egyes szakaszait. A legnagyobb hangsúlyt arra fektetik, hogy megtanítsák az új tanyagot, aztán arra, hogy átismételjék az elmúlt órán tanult ismereteket. A további sorrend: az átvett tananyag első ismétlése, a tanulásra serkentő motiválás, s az utolsó helyen áll a tanulás eredményességének a meghatározása. A megkérdezett pedagógusok 5 százalékának az volt a véleménye, hogy a tanítás során az utolsó három funkció semmilyen hatással sincs a rendszeresség kialakulására. A nyert adatok azt jelzik, hogy a rendszeresség elvének, de más elveknek az érvényesítése során is nagyobb figyelmet kell fordítanunk az egyes funkciókra és a tanítási óra egyes fázisaira. Végezetül megjegyezzük, hogy a rendszeresség elvének érvényesítését több tényező befolyásolja, mint pl. a pedagógus felelősségteljes tervező munkája, azaz a tanításra való hosszú távú és közvetlen felkészülése, a tananyag lényegére való összpontosítás és egyéb tényezők. Ford.: K. Gy. 57
