Szocialista Nevelés, 1984. szeptember-1985. június (30. évfolyam, 1-10. szám)

1984-10-01 / 2. szám - Erich Petlák: A rendszeresség elvének érvényesítése a tanításban

pontok mindegyikét specifikusan elemezhetnénk és kereshetnénk a jelenség és a tanítás rendszeressége közötti összefüggéseket. A gyakorlatban szerzett ismereteink és tapasztalataink azonban azt igazolják, hogy jó, ha a többi didaktikai elvhez hasonlóan ezt az elvet is az egyes didaktikai funkciókkal és a tanítási folyamat egy-egy szakaszával kapcsolatban elemezzük. Bár az oktató-nevelő folyamatban a pedagógus és a tanulók tevékenysége, valamint a tanítási óra egyes szakaszai dialektikus egységet alkotnak, e folyamatot elméleti szempontból (az egyes jelenségek vizsgálata és megértése érdekében) néhány egymás után következő részre bonthatjuk. Természetesen e részek mindegyike olyan részcél teljesítését biztosítja, amely a tanítási óra következő szakaszának céljaira irányul és befolyásolja őket. Az ún. részcélok teljesítése és állandó tudatosítása a tanítási óra fő céljának eléréséhez vezet. Hangsúlyoznunk kell, hogy a pedagógusnak a tanítási óra minden fázisában ügyelnie kell arra, hogy a módszereket és elveket érvényesítse.

A tanításban nagy, sajnos, a gyakorlatban nem eléggé értékelt jelentősége van a tanulók motiválásának. A motiválást gyakran csak úgy értelmezzük, mint a tanulók figyelmének a felkeltését és megtartását az átvett tananyag iránt, holott az ismeretek rendszerezésében is értékes lehetőségeket képes biztosítani. A megfelelő motiváció a tanuló számára lehetővé teszi, hogy a tananyagot a megismerés első pillanatától kezdve besorolja a már elsajátított ismeretek rendszerébe, biztosítja, hogy a tanuló a tananyagot szélesebb összefüggésekben és jelentésben is lássa. L. Mojžíšek erről a következőket mondja: „A tanuló az új anyaggal való ismerkedés első pillanataiban sem az új tananyag értelmét nem ismeri, sem struktúráját, az előző tananyagrészekkel való kapcsolatát és gyakorlati jelentőségét sem tudja elképzelni. S ez az akadálya annak, hogy a tanuló megfelelő ismeretstruktúrákat alakítson ki magának.“3 A helyes motiválás a pedagógustól megköveteli, hogy kellően kiaknázza a tantárgyak közötti kapcsolatokat, a tanulóknak az iskolán kívüli tapasztalatait és ismereteit. Szükségtelen külön is hangsúlyoznunk, hogy a megfelelő motiválás fokozza a tanulók aktivitását, a munkához, esetünkben a tanuláshoz való cselekvő hozzáállásukat, s egyik feltétele a rendszerezett ismeretek megszerzésének. A motiválásnak az is a feladata, hogy áthidalja a már elsajátított és az elsajátításra váró ismeretek közti rést. Arra kell ügyelnünk, hogy a motiválás nemcsak az óra bevezető részében indokolt, ahogy azt a gyakorlatban gyakran tapasztaljuk, hanem végig kell vonulnia az egész tanítási órán.

A rendszeresség elvének az érvényesítése azonban elsősorban akkor indokolt, amikor az új tananyagot először tárjuk a tanulók elé. Ilyen esetben a pedagógusnak olyan munkaformákat kell választania, hogy ezek segítségével rendszeresen irányítsa a tanulók megismerő tevékenységét. Az alkalmazott módszereket megfelelő segédeszközök használatával, a tankönyvvel végzett munkával stb. egészíti ki. Közben állandóan szem előtt tartja a fokozatosság elvét — az ismerttől az ismeretlen, az egyszerűtől az összetett felé halad. A rendszeresség érvényesítése azonban azt is megköveteli, hogy a tanított tananyag szemléletesen tagolt legyen. A tanítási órának csak egyetlen fő célja lehet, de e cél elérése csakis fokozatosan, szakaszonként lehetséges. S ezek a részek vezetnek az új ismeretek rendszeres kialakításához és elsajátításához. A rendszeresség elvének érvényesítése a tanítási folyamat e szakaszában tehát azt jelenti, hogy szem előtt kell tartanunk a fent említett és még további követelményeket is, mint pl. a tananyag kisebb, logikai szempontból egymásra épülő egységekre való tagolását, a tanulók aktív tevékenységének a biztosítását a tananyag elsajátítása során, az új tananyagnak a már elsajátított tananyagra való építését stb. A sok tényező közül ezek a legfontosabbak, amelyek nemcsak az ismeretek rendszerezéséhez, hanem a tanulási folyamat rendszerének a kialakításához is vezetnek.

56