Szocialista Nevelés, 1984. szeptember-1985. június (30. évfolyam, 1-10. szám)
1984-10-01 / 2. szám - "Ábrándozás az élet megrontója.."?
„Ábrándozás az élet megrontója.."? GONDOLATOK KÖZÉPISKOLÁSAINK JOVOTUDATÁROL Korunkban megváltozóban van az iskola szerepe. Az igazán korszerű iskola nyitott és rugalmas, kulturált és jövőre orientált nevelési intézmény. Ebből adódóan az iskola egyik új, fontos feladata, hogy a tanítványokhoz különböző csatornákon eljutó, egyre erősödő hatásokat koordinálja. Egyes információkat helyre kell igazítania (ellensúlyoznia, tompítania, korrigálnia stb.), másokat pedig fel kell erősítenie. Ez is egyik módja, hogy az iskola eleget tehessen a társadalmi elvárásnak. Annak, hogy elsősorban önmagukkal soha meg nem elégedett, mindig jobbat, tökéletesebbet, igazságosabbat akaró, az adott ellentmondások felismerésére és megoldására képes embereket nevelhessen ... Az ember — ímint ismeretes — nem passzív lény, mely pusztán elviseli a reáirányuló hatásokat, és nem csak ennek következtében formálódik. Az ember — s különösen a 15—20 éves ifjú — mindenekelőtt azoknak a hatásoknak a következtében alakul, amelyeket ő maga gyakorol a természetre és a társadalomra, saját viszonyaira és környezetére. A jövőt alakító kreatív embertípus ezért csak olyan iskolában nevelődhet, amely nemcsak be- és elfogadtatni akar eszméket, és nézeteket, hanem olyanban, amely meg is teremti a lehetőségét (a kreativitás) képessége elsajátításának. S ugyanakkor önbizalmat és tapasztalatokon nyugvó meggyőződést nyújt tanítványainak, azt, hogy a világ (az osztály, az iskola stb.) sora rajta is múlik. S itt kapcsolódik a nevelő, a kreativitást megkövetelő iskola gyakorlata ahhoz a társadalmi, világnézeti elváráshoz, hogy a szocializmus jövőre orientált társadalom, amelynek nem pusztán reprodukálnia kell, hanem át is kell alakítania önmagát. Hisszük, tíz-húsz év múlva egy, a mainál tökéletesebb társadalomban élnek majd tanítványaink. Nos minket az érdekel, milyen mértékben orientálja a mai pedagógiai gyakorlat tanítványait a jövőre. Hiszen a jövőt tudatosan alakítani akaró ember nevelése az oktatónevelő tevékenység egyik központi kérdése. S így a jövőtudat alakítása szoros összefüggésben van a világnézeti neveléssel. Az e téren elért eredményeket ez év január-februárjában mérte fel 11 gimnáziumban a nyugatszlovákiai kerület oktatási osztálya, és áprilisban vitatta meg a kérdéskört egy Nyitrán (Nitra) rendezett konferencián. Az alábbiakban a felmérést előkészítő tanulmánytervezetnek egy — a középiskolások jövőtudatát érintő — részletét közöljük. A részlet terjedelmi okokból nem térhetett ki arra a bizonyított tényre, hogy a) a tanulók értékorientációjának ellentmondásai nemcsak a közvetlenül érintett iskolák nevelői tevékenységében gyökereznek, hanem a társadalom életvitelének alakulásában is; b) az össztár- sadalmilag meghatározott értékorientáció rétegspecifikusan nyilvánul meg a tanulók viszonylatában. Célunk igazolni: a tanulók társadalmi tapasztalata nem kívánatos értékorientációt is sugallhat. Ezt ismerni kell, és az oktatói-nevelői tevékenységgel kell korrigálni; azaz a korszerű iskolának a már említett koordináló feladatként ellensúlyoznia, illetve tompítania kellene az utilitáris (és konzum), valamint az önmagukba vagy a családcentrikusságba forduló introvertált maga50
