Szocialista Nevelés, 1984. szeptember-1985. június (30. évfolyam, 1-10. szám)

1984-10-01 / 2. szám - "Ábrándozás az élet megrontója.."?

tartást. S mindemellett és elsősorban fel kellene erősíteni a tanulók szak­maszeretetét és a szakmára készülő öntudatot sugalló magatartását, s ez­zel így alapozni meg a tanulók jövő- tudatát. A kérdés tehát nagyjából így ala­kult: mennyiben vált a múlt és a jelen ismerete a tanulókban olyan dinami­kus erővé, mely jövőtudatukat for­málja? A választ keresve — többek között — áttanulmányoztam az egyik gimnázium harmadik osztályos tanu­lóinak „Érettségi után — tíz év múl­va...“ c. dolgozatát. Az 57, első sze­mélyben írt dolgozatból, melynek az elképzelt érettségi találkozón elhang­zó beszámolónak, tehát mintegy szám­adásnak kellett lennie az „elmúlt“ évtized eredményeiről, most csak egy szempontját emelném ki, azt, hogy mennyiben tükrözi ez a 25 fiú és 32 lány dolgozta vágyaikat és céljaikat, mit szeretnének, kívánnának, mit tar­tanak elérhetőnek. Fontosnak tartjuk megemlíteni, hogy a dolgozatírás előtt a szakos tudatosíttatta a tanulókkal, hogy ha nem volnának vágyaink és céljaink, belesüllyednénk a hétközna­pok középszerű szürkeségébe. Célok és ideálok nélkül ui. nem mozdulha­tunk előre. Ezek híján nincs kitartó munkára serkentő akarat sem. A dolgozatokban a motiváció elle­nére is sajnálatosan kevés szó esett az emberi életet legjobban fémjelző munkáról. A dolgozatírók nagyobb ré­sze — 71 % — elsősorban családi éle­tének hétköznapjairól számolt be. „Férjem mérnök, kertes családi ház­ban lakunk ...“ (sokan részletesen le­írták a házat és berendezését), „két gyermekünk van“ stb. A dolgozatírók saját munkájukról, pályafutásukról ír­va általában csak néhány szóval „szóltak”: elvégeztem a főiskolát. Egy mondatban elintézték: „mérnök (orvos vagy tanár) vagyok ...“, de munká­jukról részletesebben nem írtak. Nem írtak arról, mit gyógyít, mit tanít, mit épít az illető. Az 57 dolgozatíró kö­zül csak hatan érzékeltették, hogy a választott szakmában nem a közép­szerűségre, hanem annál többre tör­nek. Az elhivatottság szép példája az a tanuló, aki tanítványait matemati­kára tanítja, „mert a 21. század em­bere csak a számokban hisz és a ma­tematika elfogultság nélküli világ­nyelvén hirdeti a humanitás gondo­latát”. Megmosolyogtatóan kedves az a „kutató mérnök”, aki új, vízben old­ható tabletta-üzemanyaggal hajtott robbanómotor modelljét „dolgozta ki”. Megható volt olvasni annak a kis­lánynak a dolgozatát, aki így ír: „éjt nappallá téve dolgozom azon, hogy a rákos megbetegedések elleni szérumot még időben feltaláljam, hiszen édesa­nyámat kell megmentenem”. Ők hatan az igazi fiatalok: lelkesek, bíznak sa­ját erejükben. Ök értik József Attilát: „... aki mindig újra vágyik / Ifjú ma­rad mindhalálig.” Kár, hogy csak ha­tan beszélnek érdemlegesen munká­jukról. Kár, hogy csak ők érzékeltet­ték: az ember igazi értékét az adja meg, ha a szakmában, legyen az bár­mi, nem „középszerűt“ produkál. Per­sze, más kérdés, tervek-e ezek vagy ábrándok? Tehát mennyiben kö­tődnek szocialista társadalmi rea­litásainkhoz és szükségleteinkhez, de ugyanakkor lehetőségeinkhez is, és mennyiben számolnak saját adottsá­gaikkal. Mert Vörösmarty felejthetet­lenül szép verssora: „Ábrándozás az élet megrontója ...“ csak akkor igaz, ha hiú az ábrándozás, mely nem ösz­tönöz munkára, hanem attól inkább elvon. Ábránd és ideál, cél és terv még összemosódnak a dolgozatokban. Mintha ismeretlen lenne a dolgozat­írók körében, hogy az okosan terve­zett és erősen vágyott cél elérése ér­dekében végzett tervszerű és kitartó munka az az emberi személyiség leg­bensőbb lényegét érintő tevékenység, mely tulajdonképpen a sikeres élet egyik fontos feltétele. Tehát: hiány­zott a dolgozatokból a saját munkám- tudásom alakította jövőm bemutatá­sa... A fentiekben értelmezett cél—terv —munka a dolgozatírók többsége szá­mára „ismeretlen“, vagy mintha mel­lékes, másodrendű valami lenne. Pél­dául a munka részükre nem hivatás, nem személyes ügy, hanem csupán a megélhetés eszköze, szükséges va­lami. Márpedig ez nincs szinkronban a társadalmi elvárással, hogy a szo­51

Next

/
Thumbnails
Contents