Szocialista Nevelés, 1984. szeptember-1985. június (30. évfolyam, 1-10. szám)

1984-10-01 / 2. szám - Bertók Imre: A kontrasztív nyelvi elemek alkalmazása a magyar és szlovák nyelvtanban

Az elmondottak alapján leszögezhetjük, hogy speciális helyzetünkből adódóan a magyar nyelv innovált tankönyveit teljes szemléletváltás alapján kell elkészítenünk, mert az akadémiai nyelvtan eklektikus szemlélete semmiképpen sem alkalmas kontrasztív-tipológiai munkálatokra. Indoeurópai szellemű magyar nyelvtanra van szükségünk, amely a célnyelvi oktatást hatékonyan segíti azzal, hogy a szükséges kognitív részeket magára vállalja különösen a nyelvi univerzálék síkján, és a fontos eltérések rögzítését biztosítja a célnyelvben.

Mik a kontrasztivitások és hogyan képzeljük el ezek tankönyvi feldolgozását?

A kontrasztív nyelvi elemzés vagy kontrasztivitás jelentős lingvisztikai-me- todikai fogalom. Magában foglalja a nyelvi összevetés nyelvtudományi fogalmát és az anyanyelvre való támaszkodás módszertani elvét. A kontrasztivitás tehát nem más, mint a tanult idegen nyelv és az anyanyelv összevetése abból a célból, hol vannak a két nyelvben hasonló, illetve eltérő nyelvi jelenségek. Ha a kontraszt magyar egyenértékese ellentét, márpedig azt jelenti a francia contraste szó kapcsán, ez a későkori latin contrasisto vagyis ellentétbe állít v. áll igéből származik, akkor minden idegen nyelv tanulása alapjában véve kontrasztív, vagyis nyelvi ellentétek végtelen sorának az elsajátítása.

A kontrasztív nyelvi elemzés elősegíti a pozitív és a negatív transzfer feltárását. A hasonló vagy párhuzamos jelenségeket pozitív transzfer-, az alkotó vagy különböző jelenségeket negatív transzfer-, azaz interferenciajelenségnek nevezzük. Az interferencia a célnyelvi normák megsértése a beidegződött anyanyelvi normák által, más szóval az anyanyelvhasználat szokásainak átvitele a célnyelvre, az idegen nyelvre. Az anyanyelvi beidegződés hatására helytelenül használja a tanuló az indoeurópai nyelvek némelyikében teljesen azonos igevonzatot: tanítani valakit valamit — a magyar tanítani valakit valamire esetében. Kto ta učí slovenčinu-t a magyar diák így mondja — Kto ťa učí na slovenčinu? Doceo te lingvam Latinam helyett Doceo te in Lingvam Latinam, Ich lehre dich deutsch helyett Ich lehre dich auf deutsch, Je te fais apprendre le frangais helyett Je te fais apprendre au frangais.

„Az interferenciát nem lehet eltávolítani — olvassuk Libuše Duškovánál — ezért célszerű, kihasználni a kontrasztív elemzésben, amely megmutatja a különbségeket a két nyelv között, ezekre kell kifejezetten az idegen nyelv oktatását irányítani.”

Az anyanyelvet azért nem lehet teljesen kizárni az idegen nyelv oktatásából?

mert:

a) hordozója bizonyos ismereteknek, amelyekhez a nyelvtanulás során más (idegen nyelvi) ismerethordozókat (hangsorokat) kapcsolunk;

b) szokásrendszer, amely a nyelvi tevékenységi formákat tartalmazza;

c) része az idegen nyelvi tantárgynak is, mint lingvisztikái rendszer;

d) része az idegen nyelvi tantárgynak is, mint ismereteket átadó, mint didaktikai közvetítő rendszer. (Szanyi Gyula: Az idegen nyelvi tantárgy struktúrája, Pedagógiai Szemle. 1970/3. 230—243. 1.).

A szlovák és a magyar nyelv viszonylatában az eltéréseket oppozíciókra állítva csoportosíthatjuk:

a) a célnyelven és a bázisnyelven belüli oppozíciók;

b) a célnyelvi és a bázisnyelvi formális oppozíciók;

c) a célnyelvi és a bázisnyelvi jelenségek közti speciális eltérések oppozí- ciói, amelyek a pluszstruktúrákat és a mínuszstruktúrákat foglalják magukba.

49