Szocialista Nevelés, 1984. szeptember-1985. június (30. évfolyam, 1-10. szám)
1984-09-01 / 1. szám - Tankó László: Bemutatjuk a gimnáziumi irodalomtanítás új tankönyvét
Bemutatjuk a gimnáziumi irodalomtanítás új tankönyvét Irodalom — I. osztály A gimnáziumi irodalomtanítás ú] koncepciója modern szemléletű és felépítésű tankönyveket követel. A tankönyv a tantárgy tartalma és a tanítási módszer között helyezkedik el, a kettő közötti transzakció segíti megvalósítani; olykor a tanító segítségével, közvetítésével, olykor anélkül. Míg azonban régebben a tankönyv alapjában véve a tanulók számára készült, s az elsajátítandó ismereteket tartalmazta, a mai modern elgondolás szerint a tankönyv a tanár és a tanuló közös tevékenységének az eszköze, s többféle munkára, számos művelet elvégzésére ösztönöz, gondolkodásra késztet. Ezért a tankönyv eddigi egyoldalú ismeretközlése helyett újabban szerkezete, szerkezeti felépítése kerül előtérbe. Ha tehát az irodalomtanítás fő célja nem irodalomtörténeti adatok megtanítása, hanem az értő és műélvező olvasásra nevelés, a tankönyvnek is ezt kell szolgálnia. A tankönyvnek számos alapvető didaktikai funkciót kell betöltenie, mint: ,,a közlés funkciója, a gyakorlás funkciója, az irányító és az ösztönző funkció.“ [A korszerű tankönyv, Bp. 1967, 63. old.]. Az új tankönyvet tehát úgy kellett megszerkeszteni és tartalmát feldolgozni, hogy az új ismeretek közlése mellett a tanulót állandóan aktivizálja, gondolkodásra, tevékenységre ösztönözze. A tanuló tevékenysége pedig nem lehet öncélú, de mindig az irodalmi olvasmányokhoz kötött, az irodalmi alkotásból eredő. A tankönyvi szöveg semmiképpen sem helyettesítheti magát az irodalmi alkotást. Az olyan tankönyv, amelyikből a tanuló könnyűszerrel kiolvashatja az irodalmi szemelvény elemző ismertetését, nem jó tankönyv, mert passzív magatartásra nevel. „A művek elemzését inkább szempontok felvetésével, kérdések és feladatok megfogalmazásával szeretnénk támogatni, olykor vitát is provokálva, összevetésekre biztatva, egyéni kutatásra ösztönözve — olvashatjuk egy magyarországi szaklapban —, mellyel a tanulókat szellemi együttműködésre, érvelésre, állásfoglalás kialakítására nevelhetjük, ahelyett, hogy eléjük adnánk a kész eredményt.” Ez azonban nem zárja ki, hogy a tankönyv egy-egy teljes műelemzést is bemutasson követendő példaként, de főleg az összefüggő házi olvasmányok esetében. Az irodalomtanítás új tankönyvének szerkezetét alapvetően meghatározza az a tény hogy anyaga az eddigi három könyv helyett (irodalomtörténet, irodalomelmélet, szöveggyűjtemény) egy közös kötetbe került azért, hogy a részterületek ismeretei közös hatást gyakoroljanak, együttesen hassanak a tanulóra. Az eddigi tapasztalatok ugyanis azt mutatták, hogy a külön könyvekben szereplő irodalomtörténeti és irodalomelméleti ismeretek, valamint a szemelvények a tanulók tudatában csak nagyon nehezen álltak össze, szerveződtek egységgé. Ezt pedig sokszor még az is hátráltatta, hogy a tanulók az egyes 20
