Szocialista Nevelés, 1983. szeptember-1984. június (29. évfolyam, 1-10. szám)
1983-09-01 / 1. szám - Sziegl Ferenc: Hazafiság és internacionalizmus
hadműveletet, amelynek célja szintén az volt, hogy segítséget nyújtson a Szlovák Nemzeti Felkelésnek. A Szlovák Nemzeti Felkelés azáltal, hogy huszonkét nemzet fiai vettek részt benne, de főként célkitűzései által, internacionális felkelés volt. A fasizmus ellen vívott harc során az egyes nemzetek tagjai között megszűnt a kölcsönös .bizalmatlanság, melyet a két világháború közötti időszakban az uralkodó osztályok szítottak, sor került a kölcsönös megértés és barátság megszilárdítására, így alakultak ki az objektív feltételei annak, hogy e kapcsolatok a háború utáni időszakban kifejlődjenek és megerősödjenek. A szlovákiai magyarok számára a Szlovák Nemzeti Felkelés nemzetközi jellegét kiemeli annak a több mint ezer magyar harcosnak a felkelésben való részvétele, akik fegyverrel a kezükben küzdöttek az I. csehszlovák partizánbrigádban Kelet-Szlovákiában, a Jan Žižka brigádban a Felső-Nyitra vidékén, a Rákosi M. és a „Za slobodu Slovanov“ partizánbrigádokban és még további partizánegységekben. Hírnevet szerzett Nógrádi Sándor partizáncsoportja, a Fábry József parancsnoksága alatt harcoló magyar partizánalakulat és a Petőfi csoport Ádler Károllyal az élen. A Szlovák Nemzeti Felkelés hagyatéka kifejezésre jut a CSKP XVI. kongresszusának programjában, a népgazdaság további fejlesztésére, az ideológiai munka hatékonyságának növelésére és a nemzetközi kapcsolatok terén kitűzött konkrét feladatokban. A felkelés hagyatékának teljesítése és továbbfejlesztése az országépítés területén a szocialista rendszer megszilárdítását, a szövetkezeti parasztsággal és a többi dolgozóval szövetséges munkásosztály hatalmának megszilárdítását jelenti. A Szlovák Nemzeti Felkelés olyan történelmi esemény volt, amelyet nemcsak hazánk, hanem a nemzetközi munkásmozgalom forradalmi tettei között tartanak számon. Fegyveres harc volt, mely önfeláldozást, áldozatokat követelt a férfiaktól, hűséget és segítséget az asszonyoktól. Aki fiatalok között él, gyakran találkozik hasonló kérdéssel: Igen, akkor, 1944-ben és a felszabadulást követő években konkrét, nagy forradalmi tetteket lehetett végrehajtani, de hogy van mód az ilyen történelmi cselekedetekre ma? Ez a kérdés nemcsak egyoldalúan hangzik el, ugyanis az idősebb korosztály és a középnemzedék viszont hiányolja a fiataloknál a „régi lendületet“, a „régi lelkesedést“. Mindkét fél megfeledkezik arról, hogy ma egy minden korábbitól alapvetően eltérő, minőségileg más, egy új, magasabb rendű társadalom létrehozása, a szocializmus megteremtése a fő cél. Ennek az útnak minden kis hétköznapi mozzanata forradalmi tett már önmagában is. A forradalmiság mindig elsősorban a tartalom kérdése és nem a külsőségeké. Gondoljunk csak Lenin szavaira, aki olyan embert állított példaképül, „aki feladatát lelkiismeretesen tanulmányozza és érti a dolgát“, a gyakorlati munkát, a rendszeres tevékenységet, a tanulást, kitartást, fegyelmezettséget és a hétköznapokon helytállni tudást tartotta a szocializmus építése idején a legfőbb forradalmi parancsnak. „Kitartásra és fegyelemre van szükség, nem szabad kétségbe esnünk, újra meg újra neki kell látnunk a munkának“ — hangoztatta és sürgette azt a magatartást, melyre jellemző a mindig újra kezdeni tudó keménység és elszántság. „Elkezdtél valamit, zsákutcába jutottál, kezd el újra, akár tízszer is egymás után“ —, és naponta idézte a mindennapok forradalmiságának és a mindennapi munkafegyelem szilárd formáinak fontosságát. Ha a Szlovák Nemzeti Felkelés örökségét és tanulságát akarjuk a fiatal nemzedék nevelésében újra felidézni, akkor minderre szükség van ma is. Legyen a. harminckilenc évvel ezelőtt megvalósított történelmi esemény napjainkban is jelképe a szocialista hazafiságnak és forradalmiságnak! Dr. SZIEGL FERENC, az SZSZK kormánya nemzetiségi tanácsának titkára 2
