Szocialista Nevelés, 1983. szeptember-1984. június (29. évfolyam, 1-10. szám)
1984-03-01 / 7. szám - Žbirková, Viera: Erkölcsi nevelés a szocialista iskolákban
az objektív, a tanulók korának és szellemi fejlettségének megfelelő igényeknek van. Ilyen irányban kell folytatnunk a pedagógiai propagandát az iskolában vagy a községben megvalósuló pedagógiai jellegű ösz- szejöveteleken. A szülők beavatásával arra neveljük tanulóinkat, hogy segítsenek a beteg és idős embereknek, az egyedülállóknak. Keltsük fel tanulóinkban azt a vágyat, hogy hasznosak akarjanak lenni, hogy mindennapi illedelmes figyelmes és előzékeny magaviseletükkel, segítségnyújtással és szorgalmukkal örömet szerezenek az idősebbeknek. Az idősebb nemzedék iránti tiszteletnek szabállyá és magától értetődő jelenséggé kell válnia életünkben. Az alapiskola minden tantárgyában lehetőségünk van arra, hogy a tanulókat megtanítsuk idős polgártársaink, a kitüntetett párttagok, a partizánok és a szocialista munka hősei munkájának becsülésére és értékelésére. Elsősorban a honismeret, az anyanyelv és az idegen nyelvek, a történelem, a polgári neveléstan, de a többi tantárgy is elég alkalmat biztosít ahhoz, hogy tanulóinkat az idősek iránti figyelmes és előzékeny viselkedésre neveljük. A tanulók magatartásáról könnyen tudomást szerezhetünk fogalmazásaikból, elbeszéléseikből és képzőművészeti munkáikból is. Képet kapunk arról, hogyan segítenek tanulóink azoknak az idős embereknek, akik egyedül élnek, arról, hogyan szereznek örömet az időseknek, hogyan értelmezik ők azt, hogy hasznosaknak, figyelmeseknek kell lenniük, hogy az idősebbekkel szemben előzékenyen kell viselkedniük. A tanulóknak például adhatunk olyan feladatokat, hogy írják vagy rajzolják le, hogyan utaznak a tömegközlekedési eszközökön, hogyan élnek nálunk az öreg emberek, vagy milyen az életük az öregeknek községünk szociális otthonában, hogyan gondoskodnak nálunk az idős emberekről, hogyan látogatták meg a rokkantakat, de leírhatják vagy lerajzolhatják nagyszüleiket is. Az ilyen munka után azonban beszélgetésnek, megbeszélésnek, vitának kell következnie (nem elég, ha a munkát csak érdemjeggyel értékeljük). Ki kell használnunk az erkölcsi magyarázat és a meggyőzés módszerét is. Az osztályfőnöknek sok lehetősége van a tanulók erkölcsi tulajdonságainak az alakítására. Az osztályfőnöki órán beszélgetést szervezhet arról, milyen is az illedelmes és figyelmes viselkedés. Gyakorolja az erkölcsi szokások helyes alkalmazását (az üdvözlést, az idősekkel szemben tanúsított előzékenységet stb.). A pedagógus választhatja a dramatizációt, a vitát vagy az erkölcsi témájú megbeszélést. Az 1—4. osztályok tanulóival végzett foglalkozásokon pl. a következő kérdéseket vethetjük fel: hogyan viszonyultok ti az idősebbekhez, hogyan segítetek nekik, hogyan viselkedsz szüléiddel, rokonaiddal, szomszédaiddal szemben stb. Tudod-e, mi az udvariasság? Udvarias szoktál-e lenni? Hogyan viselkedsz a beteg és a testi fogyatékos emberekkel szemben? Milyen az illedelmes, figyelmes viselkedés? Tudod-e, mi az illedelmesség? Szükséges, hogy a pedagógus az osztályszülői értekezleten kihasználja szerzett tapasztalatait. A pedagógus egyrészt tudomást szerez a tanulók magatartásáról, megállapítja, mivel igyekeznek szüleiknek örömet szerezni, másrészt viszont a szülőktől is tanácsot kér, illetve ő ad tanácsot a szülőknek. Az alapiskola felsőbb osztályaiban különösen fontos az etikai-erkölcsi témáról folytatott beszélgetés. Ezeket azonban nemcsak a pedagógus kezdeményezésére kellene megszervezni, hanem elsősorban a SZISZ Pionírszervezetének a kezdeményezésére (pioníravatás, az egyes tanulók vétségeinek megtárgyalása, a 201
