Szocialista Nevelés, 1983. szeptember-1984. június (29. évfolyam, 1-10. szám)
1983-09-01 / 1. szám - Ürögi Ernő: A magyar nyelv tanításának korszerűsítéséről az 5-7. osztályban / A magyar, valamint a szlovák nyelv és irodalom kísérleti tanítása során szerzett tapasztalatok a gimnázium 3. osztályában
ismét csak ismeretbővítésről lehet szó. Az ige tanításában szerzett tapasztalataimból emeljek ki csak egyet! Korábban többségében az volt a gyakorlat, hogy pl. az ige felosztását a cselekvő alany szempontjából úgy tanították, hogy a tanulóknak meg kellett tanulniuk az egyes igefajták képzőit. Ez pedig „szárazzá” tette a tananyagot, a tanulók verbális ismereteket Szereztek. Ha viszont az alany és a cselekvés viszonyára irányítjuk a tanulók figyelmét, megértetjük velük a helyes viszonyokat, a tanulók az igealakból állapítják meg az ige tövét és a képzőjét. Tehát gondolkodnak, korábbi ismereteik felhasználásával maguk jönnek rá valamire, ami inkább lesz a sajátjuk, mijntha a megtanult képzők között kutatva próbálnák meghatározni az ige fajtáját. Az anyag feldolgozásának ezt a módját a tankönyv is segíti, ugyanakkor táblában összegezi az igeképzőket is. Ez persze nem azt jelenti, hogy a tanulók azt betéve tudják. Csak összegező szerepe van, ami a rendszerezést segíti elő. Az anyagrészekkel párhuzamosan tárgyalja a tankönyv a nyelvhelyességi tudnivalókat, ami szintén a komplex nyelvtanítást célozza. Ezeknek az ismereteknek a rögzítését a nyelvhelyességi vétségek állandó, következetes javításával érjük el. A fogalmazási ismeretek az 5. osztályban három fejezetben összpontosulnak: az elbeszéléssel, a leírással, a jellemzéssel kapcsolatos ismereteket bővítjük. A tankönyvi feladatok, gyakorlatok lehetővé teszíik, hogy az előírt tananyagot a tanulók a kívánt szinten elsajátítsák. Persze fogalmazni, szöveget alkotni mind szóban, mind írásban minden magyarórán tanulunk. Külön téma lehetne, hogy memínyit segít a fogalmazási anyag elsajátításában egy-egy irodalmi anyag elemzése. Az irodalomtanítás célja a tanulók olvasóvá nevelése, a szépre való fogékonyság kifejlesztése. Az a pedagógus, aki tud gyönyörködni az irodalmi műben, képes az igényes feladat teljesítésére. Ha megtanítjuk a tanulókat a szép felismerésére, befogadására, akkor az olvasás igényükké válik. Az ötödikes irodalmi anyag kiválóan alkalmas a feladat teljesítésére. A mesék, a mondák világa, a János vitéz, a Tájak és emberek fejezet, valamint az ifjúsági irodalomból vett szemelvények hatásos eszközei lehetnek értő elemzés- mellett az olvasóvá nevelésnek és az irodalomelméleti alapismeretek elsajátításának. Eszközei lehetnek, mert az irodalomtanítás nem lehet „egyköny- ves” tantárgy. A tanulóknak könyvet, köjnyveket kell ajánlanunk, és lehetőséget kell adnunk számukra, hogy olvasói élményüket megoszthassák. Persze minden tanuló minden elolvasott könyvről nem számolhat be az idő hiánya miatt, de minden tanulóm vezet olvasónaplót. Megítélésem szerint a célok megvalósíthatók. Sok „hogyanra” választ a módszertani segédkönyv adhat, még többre az önművelés. Tapasztalataim részletezése egy-egy konkrét anyagrész elemzését igényelné, arra pedig ez esetben nincs lehetőség. A 6. illetve a 7. osztályban szerzett tapasztalataim nagymértékben megegyeznek az 5. osztályban szerzett tapasztalatokkal. A célok elérése bizonyos tekintetben könnyebb is volt, hiszen többet tudtam arról, amire építeni kellett, amit bővíteni kellett. Például a hatodik osztályban a szófajok tárgyalásakor — mivel szövegből, mondatból indultunk ki — felidézhettük a mondattani, szótami ismereteket. A Toldi tanulásakor pedig a Jáinos vitéz kapcsán szerzett irodalomelméleti ismereteket bővíthettük. Érdekes volt a 6. osztály fejlődésének, haladásának a hagyományos módszerekkel dolgozó 7. osztállyal történő összehasonlítása. Szinte párhuzamosan ugyanazt tanulta a két osztály. Noha megpróbáltam a — különbéin kitűnő összetételű — 7. osztályban is korszerűbb módszerekkel dolgozni, a tanulás hatékonysága nem érte el a 6. osztályét. Ok is azt tanulták, tudták, de másképp. Gondolkodásuk merevebb, nehézkesebb volt, kevésbé voltak képesek önálló munkára, következtetések levonására. Szóbeli megnyilatkozásaikban bátortalanabbak, fellépésük 21
