Szocialista Nevelés, 1983. szeptember-1984. június (29. évfolyam, 1-10. szám)
1984-02-01 / 6. szám - Szeberényiné Z. Judit: A gyermekek közlekedésneveléséről / Figyelő
Néhány javaslat a szülőknek: Beszéltessük gyermekeinket a saját vagy a másoknál látott közlekedési problémákról, de az is fontos, hogy a gyakorlatban (a vitát okozó helyszínen) vitázzunk a helyes magatartásról. Az elméletben elmondott, a valóságban bemutatott és gyakorolt közlekedésre nevelés lehet csak eredményes. A helytelen viselkedés felismerésére, korrigálására, a gyermekek számára még ismeretlen közlekedési problémák megoldására nagyon jó módszer, ha a gyermekekkel vezettetjük magunkat. Például megadjuk utunk végcélját, s a gyermek magyarázza el, mit miért tett. Tervezzük meg a gyerekkel közösen, hogyan tud a lehető legkevesebb veszélyes hely igénybevételével otthonról az iskoláig, a napköziig vagy a sportkörig eljutni. Külön térjünk ki az időjárás okozta közlekedési nehézségekre: a látás és láthatóság problémájára is. Szoktassuk rá a gyermekeket arra, hogy a közeledő gépjármű előtt csak akkor induljanak el, ha a vezető intéssel jelzi, hogy átengedi őt. (Tölgyes József: Gyermekeink közlekedési biztonságáért. 1983, 5. szám, 14—15 o.) A közlekedési nevelés lényege az alapiskolában az, hogy a tanulókat felkészítsük arra, hogy a közúti forgalomban önállóan tudjanak mozogni gyalogosként és kerékpárosként egyaránt — ez utóbbinál természetesen már a leendő járművezető szempontja is érvényesül. Mindehhez nélkülözhetetlen a közúti közlekedési szabályok ismerete, amelyeket a Tt. 100/75 számú hirdetmény határoz meg. Az elméleti felkészítés rendkívül fontos és szükségszerű, rendszerint a tanteremben valósul meg. Az elmélet azonban csupán előfeltétele a hozzá kapcsolódó gyakorlati megvalósításnak. A közlekedési nevelésben elválaszthatatlan az elmélet és a gyakorlat, kölcsönösen kiegészítik egymást. Legajánlatosabb a közlekedési nevelés gyakorlati részét közlekedési gyermekjátszótereken megvalósítani. Ennek a következő előnyei vannak: A gyermek számára vonzó és szórakoztató, még ha szigorúan szervezett gyakorlatról van is szó. A játszótéren a közúti forgalom minden elemét veszélymentesen begyakorolhatjuk, valósághű helyzetek teremthetők. A gyakorlás szükség szerint ismételhető. A tanító egyéni bánásmódot alkalmazhat, a hibákat mindenkivel külön, egyénenként javíttathatja. A tanuló fokozatosan felkészül az igazi forgalomra és kellő biztonságra tesz szert. A semilyi járásban több mint tíz éve működik közlekedési gyermek- játszótér, ahol évente mintegy 5000 kerékpározó és körülbelül 2000 gyalogos gyermek gyakorol pontos időbeosztás szerint. A gyakorlati foglalkozások április elejétől június közepéig tartanak. Az elméleti oktatás a járási pedagógiai központok közlekedési kabinetjeiben történik. A közlekedési gyermekjátszótéren valameny- nyi 4—7. osztályos tanuló részt vesz a gyakorlásban. A 4. és az 5. osztályosok 2—2, a 6. és 7. osztályosok pedig 1—1 órát gyakorolnak. A kötelező iskolalátogatás éveiben tehát minden tanuló négy alkalommal gyakorolhat összesen 6 óra terjedelemben. Ezenkívül az alsóbb osztályosok és az óvodások mint gyalogosok „gyakorolnak“ a játszótéren. A nyári időszakban a gyermekjátszótér pionírtáborokba költözik, s ott gyakorolhatnak a gyermekek kerékpárral. A tapasztalatok azt mutatják, hogy ajánlatos, ha egy állandó munkaerő csak ezzel foglalkozik, persze olyan, aki képes az elméleti oktatás megoldására is. A javításokat ia Zväzarm műhelyeiben végzik, az oktatásban 189
