Szocialista Nevelés, 1983. szeptember-1984. június (29. évfolyam, 1-10. szám)
1984-02-01 / 6. szám - Simon László: A sav-bázis folyamatok és tanításuk
vagy: Cl I Cl — Al + Cl- Al CI4‘l Cl A fenti reakciókban az ammónia (NH3] vagy a kloridion Cl- meg nem osztott elektronpárjaikkal bázisként viselkedik és az elektronpár hiányos AICI5 vagy H+ (proton) savként szerepel. A Lewis-elmélet alapján a komplex vegyületek képződése is megmagyarázható. Ebből következik, hogy a koordinatív kötés szerint történő átalakulás is sav-bázis reakcióként fogható fel. A Lewis-elmélet értelmében azok a szerves vegyületek, amelyek kötött nitrogént vagy más hete- roatómot tartalmaznak, rendszerint bázisos jellegűek, sok reakciójuk pedig sav-bázis reakciónak tekinthető. A Lewis-elmélet előnye az is, hogy a savak és bázisok fogalmát az oldószerektől függetlenül és protonmentes rendszerben is magyarázhatjuk. Míg Brönstednél a sav protondonor (átadó), a bázis protonakceptor (felvevő, megkötő), addig Lewisnél a sav elektronpárakceptor (elektron- pár megkötő) és a bázis elektronpár (átadó), vagyis a helyzet éppen fordított. IV. A Pearson-féle elmélet Ezt a sav-bázis elméletet R. G. Pearson (1963) közölte, amelynek értelmében a molekulákon kívül ionokat tekint savként és bázisként. A Person- féle sav-bázis koncepció lényegét így foglalhatjuk össze: A hard savak (angolul hard = kemény, merev) olyan vegyületek vagy ionok, amelyek mérete kicsi, nagy pozitív töltésűek és nincsen könnyen gerjeszthető elektronjuk, a nagy pro- tonaffinitású bázisokhoz kapcsolódnak erősebben, pl: H+, Li+, K+, A13+, Fe3+, CO2, S03, BF3. A soft savak (angolul soft = laza, lágy) olyan vegyületek vagy ionok, amelyek nagyméretűek, viszonylag kis pozitív töltésűek, és könnyen gerjeszthető külső elektronjaik vannak, amelyek polarizálhatok, és a laza bázisokhoz erősebben kapcsolódnak, pl: S-, I2, Br2, GaCl3, O, Ag+, Au+, T1+, Hg+ Hg 2+, Cd2+, pt2+, pt4 + . A hard bázisok (kemény bázisok) olyan molekulák vagy ionok, amelyek elektronpárjainak energianívója kevésbé polarizálható, nagy elektrone- gativitásúak, amelyeknek nagy energiaszintű elektronpályájuk van, pl: H20, OH-, CI-, F-, NH3, SO42-, CO32-, NO32A soft bázisok (lágy bázisok) vegyértékelektronjai könnyen polarizálhatok, és elektronpályáik energianívója alacsony, betöltetlen, pl: I~, SCN-, H-, CN-, CO, RSH, R2S. A Pearson-féle koncepció értelmében a kemény sav a kemény bázissal reagál jobban, a lágy sav a lágy bázissal képez erősebb, nagyobb stabilitású vegyületeket. Bár a Pearson-féle sav-bázis elmélet még nem teljesen elfogadható, pontosításokra szorul, azonban a szerves kémiai és biokémiai reakciók értelmezésére eredményesen lehet alkalmazni ezeket a megfontolásokat. м E rövid ismertetésben csupán arra mutattunk rá, hogy a különböző sav-bázis koncepciók között milyen különbségek vannak, és hol tartunk napjainkban az elméleti megfontolásokat illetően. iűgy tűnik, hogy a sav és a bázis fogalom elméleti vonatkozásban még meglepetéseket rejteget. V. Oktatási vonatkozások A sav-bázis folyamatok tanítását az alapiskola egyszerűsített formában tárgyalja. A hazai és külföldi oktatási fogalmak funkcionális alapon tör184
