Szocialista Nevelés, 1983. szeptember-1984. június (29. évfolyam, 1-10. szám)

1983-09-01 / 1. szám - Ürögi Ernő: A magyar nyelv tanításának korszerűsítéséről az 5-7. osztályban / A magyar, valamint a szlovák nyelv és irodalom kísérleti tanítása során szerzett tapasztalatok a gimnázium 3. osztályában

érték a pedagógusokat. Ha a pedagógusban volt önbecsülés, szakmaszeretet, kötelességtudat, 1980 szeptemberében nem állt felkészületlenül az ötödikesek elé.

Az anyanyelv tanítóinak felelősségéről

Világszerte általános jelenség, hogy az anyanyelv tanítása színvonalának emelésére egyre nagyobb súlyt fektetnek. E tény 'azon a régi felismerésen alapszik, hogy az ember szellemi fejlettsége, kulturáltsága függvénye az anyanyelvi ismereteknek. Ebből következik, hogy a magyar tanítási nyelvű iskolákban tanuló gyermekek ismeret- szerzése szoros összefüggésben áll a magyar nyelvi ismereteikkel,, hiszen számukra ez a nyelv az ismeretszerzés eszköze. Az a tanuló, aki eligazodik a magyar nyelv rendszerébetn, köny- nyebben sajátítja el az idegen nyelveket is. Állíthatjuk tehát, hogy a magyar nyelvet tanító pedagógus is hozzájárul a szlovák, az orosz nyelv tanítása színvonalának emeléséhez. Mindez pedig nagy feladatokat ró az amya- nyelv tanítóira.

Noha az új tantervek is külön-külön ismertetik a nyelvtanból, irodalomból, fogalmazásból elsajátítandó anyagrészeket, meghatározzák az egyes részterületek óraszámát, a korszerűsítés az anyanyelv komplex tanítását hangsúlyozza. Ez persze nem jelenti azt, hogy szó szerint értsük, miszerint a korszerű oktatásban „nincs többé külön nyelvtan-, irodalom- és fogalmazásóra”, hiszen minden tanítási órának van konkrét nyelvtani, irodalmi vagy fogalmazási anyaga, kitűzött célja, amit meg kell valósítanunk, de ez nem zárja ki — sőt a korszerűség éppen ezt kívánja —, hogy az anyanyelvi oktatás különböző területeiről, de más tárgyak területéről is összekapcsoljuk az aktuális ismereteket. A nyelvtani ismeretek tanítása ne legyen öncélú, egy*egy nyelvtani jelenséget ne önmagáért tanítsunk meg, hanem azért, hogy tudatos felhasználásával a nyelvi kifejezőkészség színvonalát emeljük. Az irodalmi anyag se legyen a tanítás célja, hanem az olvasóvá nevelés, iá szépben gyönyörködni tudó ember nevelésének eszköze. Az anyanyelv tanításának részterületei közül a fogalmazást a legtöbbször mostohagyerekként kezeljük. Pedig ha elfogadjuk — s el ikell fogadnunk, hits zen a korszerűsítés célja —, hogy az alapiskolának egész tevékenységével a gondolkodó, aktív, laz Ismeretekei bővíteni tudó alkotó személyiségek nevelését kell megalapoznia, akkor éppen a fogalmazási készség fejlesztését kell előtérbe helyeznünk.

Az anyanyelv tárgya és eszköze az anyanyelv tanításának. Feladatunk, hogy az anyanyelvet nagyobbrészt még ösztönösen használók az alapiskola befejezéséig anyanyelvűnknek mindinkább tudatos használóivá váljanak. Meggyőződésem, hogy a felső tagozat anyanyelvi anyagának felépítése ezt lehetővé teszi. Persze, egyebek között szükséges ehhez az anyanyelv szere- tete, a tanulók megértése, a folyamatos önművelés és legfőképp a felelősségtudat.

Tapasztalataimról

Amikor az alsó tagozat anyanyelvi tananyagának viszonylagos ismeretében az 5. osztályban magyar nyelvet kezdtem tanítani, nagyon izgatott a kérdés: hogyan tudunk iá tanulókkal együtt megfelelni a feladatnak — hiszen kollektív munkáról van szó —, hogyan valósítom meg a gyakorlatban az elméleti ismereteket? A tananyag — főleg nyelvtanból — hatalmasnak látszott. Újszerű, nagyon megváltozott volt a tankönyv is. Sóiknak találtam a „Jegyezzük meg!” utasítás melletti, alatti megjegyzendőket. Szokatlan volt az is, hogy az ismereteket a tankönyv csak részben közölte, a hiányokat a tanulóknak kellett pótolniuk. Hasonló volt a kollégák véleménye is. Emlékszem, szeptember végén a járási honvédelmi napon is csak panaszkodtunk egymásnak. Aztán belelendültünk a munkába. Fokozatosan rájöttem a tatnkönyv nyújtotta lehetőségek előnyeire. Tudatosítani kezdtem, miért jó, ha a tanuló korábban meg19