Szocialista Nevelés, 1983. szeptember-1984. június (29. évfolyam, 1-10. szám)
1983-09-01 / 1. szám - Ürögi Ernő: A magyar nyelv tanításának korszerűsítéséről az 5-7. osztályban / A magyar, valamint a szlovák nyelv és irodalom kísérleti tanítása során szerzett tapasztalatok a gimnázium 3. osztályában
A magyar nyelv tanításának korszerűsítéséről az 5-7. osztályban ÜRÜGI ERNŐ tanító, Dunaszerdahely (Dun. Streda) A tudományos-műszaki ismeretek rohamos fejlődése új feladatok elé állította iskolarendszerünket. Ahhoz, hogy ifjúságunk alkalmassá váljék az egyre igényesebb feladatok megoldására, az életben való helytállásra, 'szükségessé vált iskolarendszerünk továbbfejlesztése. A megnövekedett feladatok teljesítése céljából a CSKP KB Elnöksége 1976. június 4-én jóváhagyta a csehszlovák oktató-nevelő rendszer továbbfejlesztésének javaslatát. Az új tanterv, az új célok új, igényes feladat elé állították a felső tagozat pedagógusait. Míg az talsó tagozatos pedagógusok — főleg, ha évről évre ugyanabban az osztályban dolgoztak — 1980-ra jelentős tapasztalatokat szereztek a korszerű oktatás területén, addig a felső tagozatos pedagógusok egyelőre csak az elméleti felkészítésre, az önművelés során szerzett ismeretekre támaszkodhattak. Igaz, a tanulni vágyók, az előre felkészülni akarók már korábban is igyekeztek betekintést nyerni a korszerű oktatási folyamatba, ha lehetőségük nyílott, megtekintettek az alsó tagozat valamelyik osztályában egy-egy bemutató órát. A felső tagozatos pedagógusok többsége azonban a továbbképzés során szerzett elméleti ismeretekkel vágott neki az új feladatnak. Hogy elég volt-e a feladatok megoldásához a továbbképzés nyújtotta szakmai ismeret, az hozzáállás, szemlélet kérdése. Nézzük csak, mit kapott a pedagógus, akinek feladatául tűzték k!i az oktatás korszerűsítését! Azt hiszem, e kérdésben tárgyilagos tudok maradni, hiszen járási lektorként a folyamatban „közbülső alanyként” vettem részt: ismereteket kaptam a kerületi pedagógiai központ lektoraitól, és ismereket adtam át a kollégáknak, tehát: meggyőződésem, hogy mielőtt az 5. osztályban a korszerűsítést megkezdtük, az illetékes tanügyi szervek megjelelő színvonalon biztosították a lektorok jelkészítését. A lektorok kerületi továbbképzésén Nyugat-Szlovákia déli járásaiból lelkes, az új felé bizalommal forduló, tanulni vágyó pedagógusok vettek részt. Bízvást állíthatom, jól jelkészülve, segédanyaggal ellátva, a jeladatokat lektortársaink között megosztva kezdtük el a járási pedagógiai központ irányításával a kollégák továbbképzését. Feladatunk mégis eléggé hálátlan volt, hiszen a korszerűsítéssel kapcsolatos ismereteinket nem támaszthattuk alá gyakorlatban szerzett tapasztalatokkal. Munkánkat megnehezítette egyes kollégák kétkedése fts: meg lehet-e valósítani az új feladatokat? A kétkedés hibájába — ha sűrűbben találkoztunk vele kollégáink részéről — mi, lektorok is beleestünk. Főleg a „hogyan” vetett föl számos válaszra váró kérdést. Ezekre a kérdésekre igazán a gyakorlat adta és adja meg a választ. Az elméleti felkészítést követően minden pedagógus kezébe vehette a Módszertani segédkönyv a magyar nyelv és irodalom tanításához az alapiskola 5. osztályában c. kiadványt, amely tömören tartalmazza a korszerűsítés lényegét, a célokat és feladatokat, a megvalósítás módját, az egyes anyagrészek feldolgozásának részletes leírását. Az eddigiekből kiviláglik, hogy csak rosszindulattal állítható, hogy az új jeladatok felkészületlenül 18
