Szocialista Nevelés, 1983. szeptember-1984. június (29. évfolyam, 1-10. szám)

1983-09-01 / 1. szám - Kissling Eleonóra: Magyar nyelv / A magyar, valamint a szlovák nyelv és irodalom kísérleti tanítása során szerzett tapasztalatok a gimnázium 3. osztályában

lók nyelvi kifejezéskészletét gyarapítva járultak hozzá a nyelvműveléshez. Ennek a módszeres eljárásnak egyre intenzívebb szorgalmazása azért is vált szükségessé, mert a felmérések nyelvhelyességgel kapcsolatos kérdéseire adott válaszok a tanulók beszédkultúrájának hiányosságait tükrözték.

A tanítási folyamatban a tanulók önálló, egyéni megnyilvánulása a kísérlet harmadik évében már fejlődést mutatott. Aktivitásukat, gátlás nélküli megnyilatkozásukat, többek között elősegítette az is, hogy a pedagógusok a feladatok megoldásakor — a tartalomtól függően — váltakozva frontális, csoportos és egyéni foglalkoztatást alkalmaztak, és ezzel érdekesebbé tették az órákat, fokozták a tanulóknak a nyelvi jelenségek megértése és helyes alkalmazása iránti törekvéseit.

Az egyes órák tananyagának feldolgozásakor alkalmazott kiinduló szövegek és feladatok sokoldalú lehetőséget biztosítottak a tantárgyak közötti kapcsolatteremtéshez (elsősorban az irodalommal, a szlovák nyelvvel, de a fogalmazás keretében a polgári neveléstannal és a természettudományi tantárgyakkal).

A kísérlet harmadik évében — a tanulók gyarapodó nyelvi ismereteinek felhasználásával — a tantárgy keretében hatékonyabbá vált a tanulók világnézeti nevelése. A pedagógusok nagy figyelmet szenteltek a nyelv materiális jellegének tudat о sitt at ás ár a és a nyelvre vonatkozó dialektikus alapelvek megvilágítására. Elsősorban a leíró nyelvtan és a nyelv fejlődését tárgyaló témakör adott erre alkalmat, ezenkívül a szemléltető szövegek is támogatták a tanulók tudományos világnézetének kialakítását.

Az ellenőrzés során a pedagógusok mellőzték az elméleti ismeretek tételes kikérdezését, a hosszabb felelteté- seket, ehelyett a tanítási folyamatban alkalmazott módszerekhez hasonlóan, az ellenőrzésben is a nyelv használatéinak és a nyelvi problémamegoldás képességének fejlettsége szerepelt értékhatározói jelleggel. Emellett a pedagógusok felhasználták a Pedagógiai Kutatóintézet részéről végzett felmérések eredményeit, és ezzel együtt a már említett ellenőrzési módszer alkalmazásával minősítették a tanulók tudását.

Az óralátogatások, az évközi és tanév végi felmérések, a kísérletet vezető pedagógusokkal és a tanulókkal való megbeszélések alapján a kísérlet tapasztalatai a következők:

— magyar nyelvből a harmadik osztály részére készült tanterv a korszerű anyanyelvi oktatás követelményeit tükrözi. Megfelelőén kapcsolódik a második osztályos tananyaghoz. Az alaktan tanítására szánt óraszám kevésnek bizonyult (a jövőben a harmadik és negyedik osztály témaegységeinek és óraszámának átrendezésével ezt a kérdést megoldjuk). Hasonló óraszámrendezést igényel a fogalmazás-szerkesztés témakör is;

— a tankönyv és a módszertani kézikönyv — bár az előző osztályok tankönyveinek koncepcióját követi — az eddigieknél munkáltaióbb jellegű, és jobban megfelel a modern anyanyelvi oktatásnak. A helyenként előforduló tartalmi és formai hiányosságokat (a nem eléggé áttekinthető táblázatokat) az ideiglenes tankönyvben kijavíttatjuk;

— a szlovák és magyar nyelvi jelenségek összehasonlítására és a tantárgyak közötti kapcsolatteremtésre a kísérleti tankönyv szövege viszonylag kevés lehetőséget biztosít, ezért a továbbiakban ennek pótlása is szükséges;

— a felmérések tapasztalatai azt mutatják, hogy a tanulók helyesírási készsége — annak ellenére, hogy minden órát ötperces helyesírási gyakorlattal vezettünk be — még mindig javításra szorul. Ezért az ideiglenes tankönyv gyakorlatai és feladatai összeállításának egyik fontos szempontjaként az egyes témaegységekkel kapcsolatos helyesírási problémák állandó felszínen tartását javasoljuk;

— bár a tanulók beszédkészsége és nyelvhelyességi szintje az előző évek eredményeihez viszonyítva fej7