Szocialista Nevelés, 1982. szeptember-1983. június (28. évfolyam, 1-10. szám)

1982-10-01 / 2. szám

NÉGVSZENiCÖZT

kitüntetett pedagógusainkkal

Kedvesen, vidáman, szinte régi ismerősként fogad a Komáromi Munka utcai Alapiskolában KANYICSKA TIVADARNÉ.

Fényképről ismertem csak eddig, azon is nevetős, s maga is mondja: alaptermészete az optimizmus.

Ez pedig olyan tulajdonság, amely nélkül — különösen a pedagóguspályán — nehéz boldogulni.

S ő már 31 éve dolgozik tanítóként.

Ebből huszonnyolc éve tanít az alapiskola első osztályában.

1951-ben kezdett tanítani Muzslán (Mužla), majd hét évig szülőfalujában, Kürtön (Strekov] dolgozott. 1960 óta tanít ugyanabban a kollektívában. Soksok év tapasztalatait gyűjtötte össze, számtalan bemutató órát tartott, mégis évről évre összeszorul a torka szeptember elsején, s szorongva teszi fel magának a kérdést: meg tud-e felelni az elvárásoknak, el tudja-e vezetni a tudásszomjtól fűtött gyerekeket a tudás birodalmába, ki tudja-e tárni előttük a kaput, hogy megmutassa; csodálatos gazdagság vár ott rájuk.

A jól ismert szorongás néhány nap alatt fölenged, a gyerekek kezdik otthon érezni magukat, s bizony, az is előfordul,hogy amikor önfeledten jelentkeznek, véletlenül anyukának, nagymamának sőt apukának is szólítják.

— Ez a kis baki számomra biztos jele annak, hogy már otthonosan érzik magukat az osztályban — mondja. —Szeretek elsőben tanítani. Ez a sok buktató mellett bizonyos előnyt is jelent, mert szinte óráról órára láthatom, hogyan nyiladozik a gyerekek értelme — fűzi még hozzá.

Beszélgetés közben elmondom: hallottam, hogy matematika óráinak szakmai berkekben is jó híre van.

— A matematika tanításának iskolánkban jó hagyományai vannak. Már az