Szocialista Nevelés, 1982. szeptember-1983. június (28. évfolyam, 1-10. szám)
1982-12-01 / 4. szám - F.S.: Szakkonverzáció és szakterminológia szlovák nyelven
nem lehet a szlovák szakos pedagógus feladata. Az eltelt időszakban mutatkozó szakmai és módszertani eltéréseket előreláthatólag megszünteti a közeljövőben megjelenő új kézikönyv, a Természettudományi tantárgyak szakterminológiája kétnyelvű tanításának módszertana. Iskolalátogatásaink során bizonyos eltéréseket tapasztaltunk az iskolavezetés koordináló és ellenőrző tevékenységében is e területen. A legtöbb iskolában a szakterminológia kétnyelvű tanítása jelentős szerepet kap az iskola évi tervében és az igazgató ellenőrzési tervében. Egyes iskolákban negyedévenként rendszeresen felméri az iskolavezetés a tanulók e téren szerzett ismereteit, s az így szerzett tapasztalatokat általánosítja a pedagógiai tanács ülésein, ill. a munkaértekezleteken vagy a tantárgybizottságok összejövetelein. Tapasztaltuk azonban azt is, hogy e felmérések a tanulóktól izolált szavak vagy szókapcsolatok ismeretét kérik számon, ami nincs összhangban az idegen nyelv tanításának új koncepciójával, hiszen nem veszi figyelembe a nyelv kommunikatív funkcióját. A csehszlovák iskolarendszer átépítésével összhangban vertikális irányú módosítást kell megvalósítanunk a szakterminológia tanításában is. Napjainkban már az 5. osztályban megkezdődik a szakkifejezések szlovák nyelven történő elsajátítása, ami a gyermekek életkori sajátosságait figyelembe véve igényesebb hozzáállást igényel a pedagógustól. A tapasztalatok bizonyítják, hogy e téren végzett munkánk akkor a legeredményesebb, ha az alapiskola felső tagozatának első két osztályában a tanulók fokozatosan megtanulják a matematikai és a természetrajzi szakkifejezéseket, majd az izolált kifejezéseket az ismétlés során mondatokban is alkalmazzák. Ennek az igényes követelménynek maradéktalanul csak a kiváló és nagyon jó előmenetelű tanulók tudnak eleget tenni. Ebben a szakaszban a tanulók által elért sikerek még jelentős mértékben függnek az adott nyelvi környezettől, ám ez a tényező a későbbi években veszít jelentőségéből. Semmiképp sem helyeselhető az a gyakorlat, amikor a pedagógus az egyes tematikus egységek átvételekor 20—30 szakkifejezést diktál a tanulóknak, s szinte egyik óráról a másikra megköveteli ezek tökéletes ismeretét, hiszen ez a módszer ellenkezik minden didaktikai alapelvvel. A 7. és a 8. osztályban ajánlatos rendszeresen ismételni, felidézni az alsóbb osztályokban elsajátított szakkifejezéseket, és olyan módszereket kell alkalmazni, hogy az új matematikai, fizikai, kémiai és természetrajzi kifejezéseket már következetesen mondatokban sajátíttassuk el tanulóinkkal. A szakterminológia kétnyelvű tanulására-tanítására alapozódik az említett négy tantárgy tematikus egységeinek szlovák nyelven való összefoglalása. Sajnos, ezen a területen még jelentős módszertani és egyéb hiányosságokat tapasztalunk. Nem kevés azoknak a pedagógusoknak a száma, akik az összefoglalásokat tollba mondják, és a tanulókkal ezt a szöveget bemagoltatják. Jelentős eltérések vannak a megtanulandó „összefüggő szöveg“ kvantifikálása terén is. E hiányosságok megszüntetése végett az alapiskola 7. és 8. osztályának matematika-, fizika-, kémia- és természetrajz-tankönyvei tartalmazzák azt az optimális mennyiségű és terjedelmű szlovák nyelvű összefoglalást, melyet évközben fokozatosan megtaníthatunk az egyes tanítási órákon. A magyar tanítási nyelvű gimnáziumokban az alapiskolákban alkalmazott munkaformákból kiindulva mintegy azokra alapozva folytatódik a tanulók szlovák nyelvtudásának elmélyítése a természettudományi tantárgyakban. Eb103
