Szocialista Nevelés, 1982. szeptember-1983. június (28. évfolyam, 1-10. szám)
1982-09-01 / 1. szám - Bernéthné K. Erzsébet: A 7. osztályban folyó szlovák nyelv tanításáról
közti kapcsolatok kihasználása a korszerű oktatás egyik alapkövetelménye. Ügyelnünk kell azonban arra, hogy a szlovák órákon ne tanítsuk és magyarázzuk újra a már ismert tényeket, fogalmakat, hanem gyakoroljuk őket olyan formában, ahogyan a mindennapi beszédben előfordulnak. Gyakran túl sok időt fordítunk az ismeretek felelevenítésére, sőt, igyekszünk őket még bővíteni is, s így aztán kevesebb idő jut a valódi társalgásokra. Gyakoriak az ilyen kérdések: Čo vieš o Bratislave? Aké huby poznáš? stb. Szükségesek és fontosak az ilyen kérdések is, de ez még nem társalgás, csak didaktikus, irányított beszélgetés a pedagógus és a tanulók között. Gyakori hiba az ún. reáliák [a hazánkkal, közvetlen környezetünkkel kapcsolatos tudnivalók] tárgyalásakor a tananyag nem kívánatos, a tankönyvben megszabott szókincset jócskán meghaladó bővítése. Az ismeretszerzés folyamatában következetesen kerüljük a maximalizmust, a tankönyvben közölt lexikai minimumot ne bővítsük! A 7. osztályban igényesebbek a követelmények a fogalmazásban is. Az 5. és 6. osztályban szerzett tapasztalataink szerint a tanulók nem tudják gondolataikat rendszerezni, nincs gyakorlatuk a helyes mondatfűzésben. Ezért követeljük meg, hogy a tanulók minden témáról alkossanak legalább 3—4 mondatból álló összefüggő szöveget, még a nyelvtani jelenségek gyakorlásakor is (vagyis az anyanyelvi órák követelményei szerint járunk el]! Ehhez természetesen az is szükséges, hogy következetesen szem előtt tartsuk a tananyag tematikus tervezésének az elvét, amelyet a módszertani kézikönyvekben már részletesen kifejtettünk. A tanulókat meg kell tanítanunk arra, hogy szövegalkotáskor, fogalmazáskor tartsák mindig szem előtt azt, hogy ki mit közöl, kivel, miért, hogyan, hol és mikor. A „miť’szabja meg beszédünk tartalmát, a „hogyan” a stílust. Részletesebben lásd Ballay József: Možnosti modernizácie vyučovania slovenského jazyka című tanulmányát а К modernizácii vyučovania slovenského jazyka c. tanulmánygyűjteményben. Bratislava, SPN 1980.] Mivel a 7. osztályban befejeződik a szóalaktan, azaz a helyes szóalakok képzését tárgyaló tananyag, szigorúbban bíráljuk meg a tanulók szóbeli és írásbeli közléseinek a nyelvhelyességét is. A nyelvtani anyag a kommunikatív nyelvoktatás alapelveire épül, tehát funkcionális grammatikát tanítunk, s azon belül is elsősorban a magyar nyelvtől eltérő nyelvtani jelenségeket gyakoroljuk. Lényeges, hogy megkülönböztessük a fontos és kevésbé fontos, a több időt és kevesebb időt igénylő tananyagarészeket. A szóalaktani részben a legnagyobb súlyt a melléknevek helyes használatára fordítjuk, mivel ez a kiindulási alap a legtöbb névmás és számnév helyes használatához is. A névmások közül elsősorban a személyes névmások helyes használatát gyakoroljuk, a számnevek közül a tő-, sor-, szorzó- és törtszámnevekét. A nem ragozható szófajok tárgyalásakor elsődlegesen a beszédben betöltött szerepüket gyakoroljuk. A szófajtani ismereteket a mondattan tárgyalásakor mélyítjük el, tulajdonképpen a mondattan keretében tudatosul a tanulókban, hogyan alkalmazhatják beszédükben a szófajokról szerzett ismereteiket. Ezért már a nyelvtani fogalmak, szabályok és nyelvi törvények megismerésekor is tartsuk szüntelenül szem előtt a szöveg- és mondatközpontúság elvét. A verbálisán elsajátított nyelvtani ismereteknek nincs semmi értelmük, ha a tanulók nem tudják őket szóban és írásban alkalmazni. Tévesek azok a nézetek, amelyek szerint a tanulóknak nem lesz elég tudásuk, szegényesebbek lesznek a nyelvtani ismereteik, ha a mondattani és szófajtani elemzésekről áttolódik a hangsúly a mondat- és szövegalkotásra. Ahhoz ui., hogy a tanuló meg tudja oldani a feladatot „Rozvi nasledujúcu vetu predmetom: Mamička varí” — tudnia kell, mi a tárgy. На nincs tisztában a tárgy fogalmáival, így is bővítheti a mondatot: Mamička varí v kuchyni, na plynovom sporáku, každý deň, pre celú rodinu stb. Azonkívül a feladat megoldásához tudnia kell azt is, hogy a „varí obed” szószerkezetben miért nem változik az obed szó, azaz a tárgy alakja, míg a „varí večeru” szószerkezetben igen. Ezért hang8
