Szocialista Nevelés, 1981. szeptember-1982. június (27. évfolyam, 1-10. szám)

1981-11-01 / 3. szám - Bertók Imre: A magyar névutók szlovák nyelvi egyenértékeseinek kontrasztív elemzése

—

szehasonlítása a következő eltéréseket

tárja fel:

aj a magyar egyszerű névutók tol- dalékolhatók — felvehetnek ragokat, birtokos személyragokat, sőt

képzőket is

b) az egyszerű és egyéb névutók döntő részben a névszó után helyezkednek el, de vannak olyanok, amelyek állhatnak a névszó előtt és után is

c) az egyszerű névutók a névszók 0 morfémás, általános többes jelezett, birtokjelezett alakjaihoz járulhatnak, kivétel a néhány ragvonzó névutós eset;

d) a ragvonzó névutók esetében nem a névutőhoz, hanem a determ'náns névszóhoz igazodik a vocalis harmónia — a várral szemben, a telekkel szemben, rangon alul, ötve- nen alul;

e) több névszóhoz tartozhat egy névutói, illetve egy névszó után állhat több névutó is — a kert, az iskola ás a magtár mögött; Procházka mellett és után sok kiváló munkás dolgozott a könyvtárban.

f) a magyar névutókat semmiféle alaki elem nem kapcsolja össze, illetve a ragvonzó névutókat leszámítva, a névszó szótári és jelezett alakja köti össze.

a) a szlovák egyszerű elöljárószók nem toldalékolhatók;

b) az elsődleges elöljárószók rendszerint a névszók előtt állnak. Kivételek csupán a költői szabadság esetén adódnak;

c) az elsődleges elöljárószók a főnevek nemének és paradigmáinak függvényeként a zérus morfémás nominativushoz (o plot, na dlaň), illetve az esetragos névszóhoz járulnak — do domu, na streche;

d) a vocalis harmónia a szlovák nyelvre nem jellemző;

e) ugyanez fennállhat a szlovák elöljárószavak esetében is, de csak az első esetben — V dobrom zdraví a plnej pracovnej aktivite oslavuje koncom tohto roku svoje 70. narodeniny. Az utóbbi esetben az elöljárószó az esetvonzat függvénye, melyet közelebbről determinál a főnév neme és a paradigma.

f) a szlovák a különböző elöljárók a velük járó esetraggal együtt egy esetkategóriát, formai egységet alkotnak.

ÍV. A szinkron kontrasztív analízis segítségével szeretnők példaanyagon szemléletesen bemutatni, hogy a konvencionális nyelvszemlélet által elkönyvelt viszonyszói reláció: névutó = elöljárószó, illetve névutós szókapcsolat = elöljárós szókapcsolat nem állja meg kizárólagosan a helyét, mert az alább bemutatott anyag bizonyítani fogja, hogy a fenti relációs alakzatok szélesebb nyelvi mezőre terjednek ki, kiváltképpen akkor, ha a viszonyszói relációt a reciprocitás szemszögéből vizsgáljuk.

így aztán elénk tárul, hogy a viszonyszavas szónak, illetve szókapcsolatnak az egyenértákese a meghonosodott ekvivalenseken kívül ragozott, jelezett vagy képzett szó, illetve szókapcsolat is lehet. Pl. ... ktorý zmizol bez stopy voľakde na ukrajinských poliach smrti. ... aki azóta nyomtalanul eltűnt valahol az ukrajnai mezőkön. (A szlovákban prepozíciós szókapcsolat, a magyarban képzett szó = fosztóképzős névszó = névszói határozó). To je na uváženie — Ez meggondolandó. [Az elöljárószavas szókapcsolat = képzett szó.).

Meg kell jegyeznünk, hogy a prepozíció + névszó, illetve névszó + névutó csupán szókapcsolat, pl. do mesta, a fa alatt stb., s nem szószerkezet. Az újabb szakirodalom álszintagmának könyveli el a menni fog, megy be, eladás végett stb. összetett igei alakokat, névutós szókapcsolatokat. A birtokjelezett névszókat [könyvem, almád stb.) pedig hiányos szószerkezetként kezeli. Ennek az alakzatnak szlovák egyenártékese viszont determinált szó- szerkezet [pl. moja kniha, tvoje jablko).

Szavak között csak akkor beszélünk szintagmatikus viszonyról, ha a logikai és a grammatikai viszony párosulnak egymással. Szintagmát csak kát vagy több autoszemantikus szó alkothat. Mind a névutók, mind az elöljárószók szinszemantikus szavak, névszóval kapcsolatban tehát csupán szó- szerkezetet alkotnak.

71