Szocialista Nevelés, 1981. szeptember-1982. június (27. évfolyam, 1-10. szám)

1981-09-01 / 1. szám - Havlín, Josef: A CSKP vezetésével a szocialista nevelés és oktatás fejlesztéséért

Közoktatásunk stratégiai feladata a szocialista osztályöntudatra, a szilárd meggyőződésre, a szocializmus ügye iránti odaadásra nevelés. Az emberek mély szocialista öntudata a társadalmi fejlődés mozgatóereje. Az iskolákban olyan embereket kell nevelni, akik marxista-leninista világnézetük alapján képesek a legújabb tudományos ismeretek gyakorlati alkalmazására. A fejlett szocia­lista társadalom építésének jelenlegi szakaszában magas fokú képzettségre van szükség, amelynek a marxizmus-leninizmus alapelveinek mély megértésén kell alapulnia. A CSKP és szocialista államunk nagyra értékeli a pedagógusok szerepét, s nagy bizalommal van irántuk. A legdrágábbat, a gyermekek és a fiatalok nevelését bízza rájuk. A pedagógus világnézete, jelleme és igényessége vonzó példa lehet a tanulók számára, de azt már nem nézik el, ha a pedagógus csak felületesen ismeri az általa tanított tantárgyat, vagy nem tudja előadni. A csehszlovák oktató-nevelő rendszer továbbfejlesztésének távlati programja minden pedagógustól megköveteli, hogy lépést tartson a tudományos és a tech­nikai ismeretekkel, s ezeket az ismereteket társadalmi összefüggéseikben tud­ja ismertetni. Ha azt akarjuk, hogy tudósaink kapcsolata az oktatással szoros legyen, joggal várjuk el, hogy a pedagógusok is fenntartsák a kapcsolatot a tudományos intézetekkel ,s lépést tartsanak azon tudományág fejlődésével, amelyet tanítanak. Jól tudjuk, hogy az ifjúság sikeres nevelése szempontjából mekkora jelentő­sége van a pedagógusok — különösen a fiatalok és a kevésbé tapasztaltak — képzésének. Nagyon hasznos lenne, ha a tanárképző főiskolák és a kerületi pedagógiai intézetek az eddiginél nagyobb együttműködésre szólítanák fel e té­ren az általános és a középiskolák, valamint a felsőoktatási intézmények leg­jobb és legtapasztaltabb pedagógusait. Mindez nem ártana a tanárképző főis­kolák tekintélyének, éppen ellenkezőleg, elősegítené a pedagógusképzés fogya­tékosságainak feltárását és megszüntetését. A pedagógus a szocialista társadalomban sajátos személyiség. Munkáját a jelenben végzi, de eredményei csak a jövőben mutatkoznak meg. Társadal­mi tekintélye visszatükrözi állampolgári fejlettségét, erkölcsi profilját, társa­dalmi elkötelezettségét és közéleti tevékenységét. Szép számban akadnak pe­dagógusok, akik szabad idejüket feláldozva a községnek, a nemzeti bizottság­nak, vagy a helyi pártszervezetnek dolgoznak. Döntő többségük helyesen értel­mezi hivatásának humánus jellegét és társadalmi jelentőségét. A nevelőmunka oszthatatlan része az, hogy céltudatosan formáljuk a fiatal nemzedék pozitív viszonyulását a becsületes munkához, a szocializmus értékei­hez és vívmányaihoz. A munkára nevelés csak munka révén történhet. Az e té­ren jóváhagyott intézkedések azt célozzák, hogy a tanulók közvetlenül vegye­nek részt a produktív munkában. Az oktatásnak a munkával való egybekapcso­lása lehetővé teszi szorosabb kapcsolat teremtését az oktatás és a társadalom élete között. A munkára nevelés igényes feladatait az iskola azonban önma­ga nem teljesítheti. Az iskola és a termelés együttműködése nélkül e téren nem érhetők el jó eredmények. Az elmondottakból következik, hogy a munka minősége javításának és haté­konysága növelésének követelménye az oktatásra is teljes mértékben vonat­kozik. Az oktatás hatékonyságát viszont elsősorban tartalmának javításával és korszerűsítésével növelhetjük. Erre főként a középfokú és a felsőoktatásban van szükség. Ezzel kapcsolatban továbbra is fontos feladat az aktivizáló mód­szerek alkalmazása, a megismerés és a tevékenység egységének erősítése. Nem 4

Next

/
Thumbnails
Contents