Szocialista Nevelés, 1981. szeptember-1982. június (27. évfolyam, 1-10. szám)

1981-10-01 / 2. szám - Lukács Tibor: Az alap- és középiskolák irányítása a minőség mérlegén

tartotta az iskolájában folyó tervező- munkát hatékonynak, s csak 3,7 száza­lékuk vélekedett a tervezésről negatí­van ). Az általános és a középiskolákban a tervezés legelterjedtebb formája az egész tanévre szóló terv kidolgozása, amely tervet aztán havi ütemtervekre bontanak le. Egyes iskolákban heti ter­veket is készítenek. Ennél kisebb si­kerrel dolgozták ki a hosszú távú terve­ket, a legtöbb iskola ötéves terve csak formális dokumentum. Meg kell állapítanunk, hogy az is­kolai tervezés értékelésére rányomja bélyegét a pedagógusok, az iskola- igazgatók és a tanfelügyelők szubjek­tív szempontjai. Hiányoznak az objek­tívabb kritériumok. Már kevesebb az olyan terv, amelyhez nagyszámú mel­lékletet csatolnak. Egyes iskolákban az igazgató az osztályfőnöktől tovább­ra is nevelési tervet kér. A legrészlete­sebb munkatervek terjedelme a 100 ol­dalt is meghaladja. Az iskolák vezetősége a tervek kidol­gozása során az eddiginél jobban együttműködik a pedagógusokkal. A ri­maszombati (Rimavská Sobota], a to- poľčanyi, a lévai (Levice] és a martini járás több általános iskolájában, to­vábbá a Trebišovi Élelmiszeripari Szak- középiskolában és Bratislavában, az Ivánkái úti építőipari szakmunkáskép­ző iskolában a megvitatás után a ter­veket a vállalati igazgatóság, a párt­ós a szakszervezeti alapszervezet, sőt néhol a szülői munkaközösség helyi bizottsága is jóváhagyja. Néhány kivé­teltől eltekintve a munkaterveket a tanév kezdete előtt jóváhagyták. A feladatok teljesítését évente két­szer a pedagógiai tanács havonta pe­dig az i9kola vezetősége ellenőrzi. Egyes iskolákban a pártalapszervezet, az üzemi szakszervezeti bizottság és a szülői munkaközösség bizottsága is vé­gez ilyen ellenőrzést. Az ellenőrzések elég gyakran csak formálisak. Azokban az iskolákban, ahol a ve­zetőség sikeresen bevonja a pedagó­gusokat a tervek kidolgozásába és vég­rehajtásába, ott a tervek hatékonyan elősegítik a feladatok teljesítését. Tartalékok vannak a középtávú ter­vezésben, az ötéves munkatervről pe­dig több igazgató úgy vélekedik, hogy ilyen tervet csak az irányítás középső és központi szintjén érdemes kidolgoz­ni. Ez nem helytálló, mert az oktató­nevelő munka hosszú távú folyamat, s a társadalmi szükségletekkel össz­hangban tervezni kell a tanulók to­vábbjutását az általános iskola alsó ta­gozatából a felső tagozatra, az általá­nos iskolából a gimnáziumokba, a szakközépiskolákba vagy a szakmun­kásképző iskolákba, valamint további érvényesülésüket az adott iskola mun­kájának mély elemzése alapján. Az utóbbi időben javult a gyűlések és általában a munka szervezése, ami folyamatosabbá tette a tanítást. Ennek ellenére megállapítottuk, hogy az ad­minisztrációs és a gazdasági munkán kívül még mindig a gyűlések terhelik meg a legnagyobb mértékben — átlag­ban heti 6,1 órával — az igazgatókat és helyetteseiket. További javulás ér­hető el e téren a gyűlések jobb előké­szítésével. Továbbra is tartalékok van­nak az iskolák pedagógiai kollektívái­ban a kedvezőbb légkör megteremtése terén, pedig köztudott, hogy a hangu­lat, a lelki egyensúly nagy hatással van a munka minőségére. Pozitívan kell értékelnünk a kise­gítő pedagógiai szervek munkáját. A tantárgybizottságok, a metodikai cso­portok és a tanári karok többnyire ha­tékony segítői az igazgatóknak. Az ezekben tömörülő pedagógusok mód­szertani és szakfeladatokat oldanak meg, megismerkednek tantárgyuk új­donságaival és általában a tanítás mód­szereivel. A tanfelügyelők hiányossá­gokat észleltek az osztályfőnökök ne­velő munkájának megszervezésében, valamint a tanulóknak nyújtott pálya- választási tanácsadásban. 53

Next

/
Thumbnails
Contents