Szocialista Nevelés, 1981. szeptember-1982. június (27. évfolyam, 1-10. szám)
1981-10-01 / 2. szám - Lukács Tibor: Az alap- és középiskolák irányítása a minőség mérlegén
r Annak ellenére, hogy a tantárgybizottságok és a metodikai csoportok munkája fokozatosan javul, e téren hatékonyabb munkaformákat kell érvényesíteni. El kell érni, hogy a fiatalabb pedagógusok fejlődése gyorsabb legyen, minden pedagógust arra kell ösztönözni, hogy nagyobb mértékben alkalmazza a tanítás progresszív formáit és módszereit. Elgondolkodásra késztető tény, hogy a pedagógusok saját bevallásuk szerint a tanítás 90 százalékát hagyományos módszerekkel bonyolítják le. A modern oktatás leggyakrabban alkalmazott módszereként a csoportos és a problémafelvető tanítást említették. Az iskolák vezetőségei a hagyományos és a modern módszerek arányát 1: 1-ben tüntették fel, ami arra utal, hogy jelentős tartalékok vannak a pedagógusok által alkalmazott módszerek ismeretében és értékelésében. A közvetlen megfigyelések és az ankétok eredményei alapján megállapíthatjuk, hogy tartalékok vannak még a következő területeken: — az irányítás kollektív jellege és a munkafelelős elvének érvényesítésében, — az iskolák belső rendjének megszervezésében, különösen a szakmunkásképző intézetekben, — az emberi kapcsolatok javításában, — a korszerű tanítási módszerek alkalmazásában, — az osztályfőnökök és a többi pedagógus által nyújtott pályaválasztási tanácsadás megszervezésében. Nem kevésbé fontos az iskola vezetőségének ellenőrző és értékelő tevékenysége. Ennek hatékonysága csak akkor növelhető, ha a vezetőség jobban tájékozódik az oktató-nevelő munkáról. Bármilyen folyamat csak akkor irányítható, ha az, aki irányít, minden időpontban jól ismeri e folyamatot. Az iskolán belüli ellenőrzés keretében a havi tervek és az iskolák munkatervei alapján a legnagyobb gondot az óralátogatásra fordítják. Az igazgatók és helyetteseik ellenőrzésre és elemzésre hetente 5,8 órát fordítanak. Az óralátogatások mennyiségével a tanfelügyelők 70,2 %-a, minőségével azonban csak 65,3 százaléka volt elégedett. Az igazgatók arra hivatkoznak: azért nem tudnak eleget hospitálni, mert leköti őket az adminisztrációs és a gazdasági munka, valamint az előre nem tervezett gyűléseken való részvétel. A tanévzáró előtt minden ellenőrzött iskolában értékelték az oktató-nevelő munka eredményeit. A legtöbb ilyen értékelés azonban nem közvetlen tájékozódáson alapul, s az igazgatók nem elemzik a pedagógusok munkáját. Az eredmények a konkrét munkafeltételektől is függenek. Az iskolák vezetőségi tagjainak heti munkaideje 52,7 óra, sőt a középiskolákban 64,6 óra, míg az általános és a kisegítő iskolákban, valamint a művészeti népiskolákban csak 43 óra. Ez az iskolák vezető dolgozóinak túlterheltségére utal. Sajnos, az adminisztrációs és a gazdasági munka az igazgatók kétszer annyi idejét köti le, mint az ellenőrzés és az óralátogatás. Az iskolaigazgatók és helyetteseik túlterheltségének több belső és külső oka van. A belső okok közé tartozik a megnövekedett adminisztrációs és gazdasági munka (építkezés, generáljavítás, karbantartás, fűtőanyag-beszerzés, megrendelések intézése, többlet- munka azokban a kevés tanerős iskolákban, amelyekben ügyintézéssel foglalkozó dolgozó nem vehető fel, kétmű- szakos tanítás stb.]. A túlterheltség külső okai főként adminisztrációs jellegűek, s az iskolán kívüli szervekkel és szervezetekkel való kapcsolatokból erednek. Ezért a következő időszakban arra kell törekedni, hogy 54
