Szocialista Nevelés, 1981. szeptember-1982. június (27. évfolyam, 1-10. szám)

1981-10-01 / 2. szám - Tankó László: Irodalomoktatás a gimnáziumban

anyagban összefoglaló és monografikus témák váltakoznak az irodalmi anyag, illetve az író jelentősége szerint. A tananyag nagyobb részét az ösz- szefoglaló témák alkotják, amelyek áttekintést nyújtanak egy-egy korszak irodalmi életéről, íróiról, irodalmi alkotásairól. Összefoglaló témák vezetik be az egyes irodalomtörténeti korszakokat, ezekben kerül megtárgyalásra egy-egy irodalmi jelenség, irányzat, csoportosulás. Ezekkel egyenrangúak a monografikus témák, amelyekben csak a legnagyobb írókat és költőket tárgyaljuk, mint Csokonai, Vörösmarty, Petőfi, Arany, Jókai, Mikszáth, Móricz, Ady, József Attila, Németh László, Ily- lyés Gyula, ahol a tananyag közvetítésére, átadására legalább három tanítási órát lehet fordítani. Itt az író irodalmi munkásságát életének egyes mozzanataival együtt kell tárgyalni a tanterv által megadott témakörök, ill. az író irodalmi munkásságának főbb szakaszai szerint. A monografikus témákon kívül írói életrajzzal a koncepció nem számol.

4.1. A tanulmányozandó irodalom terjedelme — egyértelműen állíthatjuk — nem növekszik, ellenkezőleg, bizonyos mértékig csökken, hisz a kisebb írói életrajzok helyett összefoglalásokat, áttekintéseket adunk egy-egy korszak irodalmáról. Ezzel szemben persze az íróra vonatkozó leglényegesebb adatokat a tankönyvek végén szereplő kislexikonok fogják tartalmazni. Az előírt szépirodalmi szövegek számát és terjedelmét — a kísérletek tapasztalatai alapján — módosítottuk, ahol kellett, csökkentettük. A kötelezően előírt tananyag mellett azonban a tankönyvekben szeretnénk lehetőséget nyújtani a szépirodalmi anyag bővítésére is.

5. 1. Az irodalmi alkotásokkal a tanulók a tankönyvi szemelvényeken, valamint a házi és egyéni olvasmányokon keresztül ismerkednek meg. A három részterület szinte egyenlő fontosságú, bár a tanulók legtöbbet mégis a tankönyvi anyaggal foglalkoznak. Az irodalmi szövegekkel végzett műveletek lényege az új koncepció szerint a tanulók maximális aktivizálása, az órán végzett műveletekbe való aktív- bekapcsolódása. A tanítás módszerében a kombinált induktív-deduktív módszer kerül előtérbe, s az állandóan szereplő előadó tanárt az irányító, dolgoztató tanár váltja fel. A tanítási folyamat jellegét a művekkel végzett sokoldalú tevékenység és a diákok aktivizálása határozza meg. A gimnáziumban folyó irodalomtanítás az irodalmi szöveggel végzett műveletek sorozatára épül, mint: az olvasás, elemzés, beszámoló, vita, megbeszélés stb. Az olvasást illetően tág teret kell biztosítani a tanulók egyéni érdeklődésének és egyéni olvasmányaiknak. Ezek, valamint a színház, a mozi és a tévé által szervezhető ismeretek szervesen kapcsolódnak az új koncepcióhoz.

6. 1. Az új koncepcióval kapcsolatosan mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy mindazt, ami jó és eredményes munkára vezetett az eddigiek során, föltétlenül meg kell tartani és alkalmazni kell a jövőben is. Sok mindent azonban, amint azt tapasztaltuk, következetesebben és alaposabban kellene végezni, és máris sokat tennénk az újabb, korszerűbb elképzelések érdekében. Ez pedig több fegyelmet igényel a pedagógusoktól, hogy alapjában azt végezzék, azt tanítsák, amit a pedagógiai dokumentumok előírnak. Nem engedhetjük meg a lazaságot sem a tanulókkal, sem önmagunkkal szemben. Nem tehetjük alacsonyabbra a mércét, amit a tanterv előír, de nem is akarhatunk többet az előírt tananyag rovására. Mindez pedig egyféle szemléletváltást követel meg, amely nélkül nem érhetünk el eredményes változást. Szükséges az azonosulás az új követelményekkel, mert anélkül, hogy azokat kipróbálnánk, nem állíthatjuk a dolgok ellenkezőjét. Összességében, komp42