Szocialista Nevelés, 1981. szeptember-1982. június (27. évfolyam, 1-10. szám)
1981-10-01 / 2. szám - Kissling Eleonóra: A magyar nyelv oktatása a gimnáziumokban / A gimnázium tantervei a vita kereszttüzében
lényegi hasonlóságainak és alaki-szerkezeti különbségeinek felismertetésére. A tananyag tartalmi korszerűsítése céljából a nyelvtan hagyományos felépítésének iránya (hangtan — szótan — mondattan) az anyanyelvi nevelés új koncepciója szerint a következőképpen változik: kommunikáció — jel — mondat — szókapcsolat — hang — betű. A tantervben két részre tagolt, de egységben szemlélendő tananyag (nyelv — beszédművelés és stílus, fogalmazás — szerkesztés) jellemzője a szöveg- és mondatközpontúság. Ettől azt várjuk, hogy egyrészt biztosítsa a különböző előképzettségű tanulók ismereteiben és nyelvi jártasságában fennálló szintkülönbség kiegyenlítését, másrészt a nyelv alkotó jellegű használatát, a nyelvtan, nyelvhelyesség, stílus és fogalmazás egységét, a szóbeliség és az írásbeliség kölcsönösségét és helyes arányát az oktatásban. Az előző tantervekhez viszonyítva újszerű az első osztály anyagának első része, az Általános ismeretek a nyelvről című tárgykör, amely felfedi a nyelv társadalmi jelentőségét és függőségét, és megalapozó jelleggel olyan problémákkal foglalkozik, amelyek a tanítás folyamatában a későbbi osztályokban is előtérbe kerülnek. E témakör nevelési szempontból is rendkívül jelentős, mert nemcsak a korszerű nyelvszemlélet kialakítását segíti, hanem az anyanyelvi tanulmányok motiválásának az érdekeit is szolgálja. Az új tanterv szerint a tanulók megismerkednek a nyelvtanulás segédeszközeivel és az anyanyelvi műveltség alapvető tudományos kézikönyveinek használatával is. A leíró nyelvtani anyag tantervi elrendezésének lényege, hogy a mondattan — szótan — hangtan sorrendben, sőt a mondattani és szótant jelenségek összefüggéseinek feltárásával ismerteti a nyelvet. Az új tantervben a nyelvtant nem öncélú grammatikai ismeretként, hanem a nyelvhasználat tudatosságának fejlesztése jegyében kívánjuk feldolgozni. Ezért a Nyelv című fejezetben a leíró nyelvtani anyagrész után minden osztályban nyelvhelyességi — stilisztikai ismeretekkel és az átvett anyaghoz kapcsolódó helyesírási kérdésekkel foglalkozunk. Ennél a témakörnél (minden osztályban) a grammatikai rendszer tanulmányozását ösz- szekapcsoljuk a szlovák nyelv rendszerének összehasonlító elemzésével. A tanterv összeállításakor figyelembe vettük, hogy napjainkban mind nagyobb szerephez jut a szóbeliség. Ez pedig szükségessé teszi az élőbeszéd jellemzőivel, a beszédműveléssel, ezen belül pedig a helyes kiejtéssel és a beszédtechnikával való foglalkozást. A fogalmazás- szerkesztés során az 1. osztályban nagyobb hangsúlyt helyezünk a szóbeli és írásbeli fogalmazási műfajok nyelvi megformálásának általános kérdéseire, a 2. osztály anyagában pedig a fogalmazásgyakorlatok többsége a mindennapi életben előforduló olyan közlő fogalmazás, amely kellőképpen biztosítja a nyelvhelyességi norma szerint igazodó szövegalkotást, valamint a nyelvi műveltségnek mint az ismeretszerzés egyetemes eszközének hatékony tudatosítását és alkotó jellegű kibontakozását. Az anyanyelvi oktatás tananyagában — a régi tantervi előírásokhoz viszonyítva — még mindig központi szerep jut a leíró nyelvtani résznek. Az új tanterv azonban a grammatikában a szabályos és helyes közlést biztosító szabályrendszer megtanítását hangsúlyozza, és szem előtt tartja ennek az anyagrésznek azt a küldetését is, miszerint a nyelvtannak alapozó tudatosító szerepe van a szóbeli és írásbeli kifejezőkészség fejlesztésében. Az új tanterv szerinti anyanyelvi oktatás és nevelés célkitűzéseiben újszerű szempontok a következők: a) a tanulók alapiskolában szerzett nyelvi ismeretei rendszerezésével és 39
