Szocialista Nevelés, 1981. szeptember-1982. június (27. évfolyam, 1-10. szám)
1981-11-01 / 3. szám - Kulacs Dezső: A tétlenség egyenlő a büntetéssel
A tétlenség egyenlő a büntetéssel Dr. KULACS DEZSŐ kandidátus, főiskolai docens, Nitra írásunk első részében (Szocialista Nevelés, 1981., 10. szám) az emberi alapszükségletek közül kiemeltük az aktivitásszükségletet, melyről elmondottuk, hogy ez az ember legfontosabb, személyiségének fejlődése szempontjából nélkülözhetetlen szükséglete. Az aktivitás az ember legsajátosabb tulajdonsága, s a világnézet megalapozásához és további formálásához szükséges tapasztalatok gazdag forrása. Az ember bioszociális lény, ezért alapszükségletei kielégítésekor csaknem minden tevékenységében a biológiai szükséglet indító motívumként lép fel, s mindaddig fenntartja a cselekvést, amíg az adott szükséglet ki nem elégül. Egyes emberi alapszükségletekre azonban éppen az a jellemző, hogy az általuk kiváltott feszültség kielégítése után sem szűnik meg, hanem fennmarad, és az egyént további cselekvésre készteti. Ilyen, csak részben kielégíthető szükséglet jelenlétével magyarázható meg pl. a tudósnak az új dolgok, jelenségek és összefüggések feltárására irányuló munkája, melynek során igen gyakran még élete fenntartása szempontjából fontos biológiai szükségleteinek kielégítését is elodázza, hogy megismerési vágyát kielégítse. Az ember természetes alapszükségleteinek kialakulását eddig nem sikerült teljes mértékben tisztázni. Egyes szerzők szerint (pl. L. J. Bozsovics) ezek nem a tárgyak és dolgok elsajátításával alakulnak ki. Leontyev a szükségletek kialakulásában a tudatnak, valamint az emberi szükséglet kielégítéséhez hozzájáruló tárgyaiknak tulajdonít jelentőséget. A tárgyak hasznosságát a korábban megszerzett tapasztalatok alapján állapítja meg. Bár a szükségletek pontos eredetét eddig homály fedi, annyit azonban az eddigi ismerete.nk alapján elmondhatunk, hogy néhány alapszükséglet, mint például az új dolgok és jelenségek megismerésének szükséglete, az aktivitásszükséglet, az emberekkel való érintkezés szükséglete, az önérvényesítés szükséglete stb. öröklött, más szükségletek az egyedi fejlődés során alakultak ki. Szeretnénk hangsúlyozni, hogy bár néhány szükséglet öröklött, mégsem hatnak vakon, ösztönösen. A társadalmi és a szociális környezet hatására — az élőlények biológiai szükségleteivel szemben — változáson mennek keresztül, azaz a megszerzett tapasztalatok alapján humanizálódnak. Minél több tapasztalatot szerez az ember szükségletei kielégítése során, annál gyorsabban megtalálja ezek megfelelő, a társadalom által elfogadott és megkövetelt kielégítésének formáit. Az ember általunk említett alap- szükségleteinek azonnali vagy elodázott kielégítésének nincs közvetlen hatása az egyén biológiai egyensúlyára. E szükségletek kielégítésének folyamatos frusztrálása azonban a lelki egyensúly megingásával, az élet értelme elveszítésének érzésével jár (Lásd M. Homola: Motivace lidského chování. SPN Praha 1972. 130. 1.). Ellenkező esetben az ember kellemes izgalmi állapotba jut, s a felszabadultság érzése válik úrrá rajta. Az elsődleges biológiai szükségletek kielégítésével szemben a másodlagos alapszükségletek kielégítése során az egyén fő törekvése nem a szükséglet tudatosítása nyomán fellépő feszültség teljes felszámolása, hanem aktivitása az esetek többségé85
