Szocialista Nevelés, 1980. szeptember-1981. június (26. évfolyam, 1-10. szám)
1980-09-01 / 1. szám - Ďurič, Ladislav: Az iskola átszervezése és a tanulók alkotó gondolkodásának fejlesztése
lizmus győzelméért, a jövőért folyt a küzdelem. Áldozatos munkájukkal, nagyszerű eredményeikkel teremtették meg nemzetiségi létünk politikai és jogi rendezésének szilárd alapjait Senki számára sem lehet közömbös, hogy hazánk magyar nemzetiségű dolgozóinak munkájáról elégedetten nyilatkoznak Prágában, Bratislavában, Žili- nában, Ostravában és másutt. Az sem közömbös, hogy a magyar nemzetiségű vegyészek, építészek, közgazdászok, gépészmérnökök, orvosok, matematikusok, fizikusok, agrármérnökök, pedagógusok becsületesen megállják helyüket a gyakorlati életben, a tudományos kutatómunka területén stb. Szocialista országunk kimagasló fejlettsége a közös célért küzdő, különböző nemzetiségű dolgozó népünk által elért eredmény. Hazánkban a hatalomért vívott harcban, az osztályellentétek megszüntetéséért folyó küzdelemben jött létre a dolgozók szilárd egysége, amely a hazánkban élő nemzetek és nemzetiségeknek nemcsak legnagyobb vívmánya, de egyben feltétele is a szocializmus építésével járó további feladatok sikeres megoldásának. Az iskola átszervezése és a tanulók alkotó gondolkodásának fejlesztése Dr. ĎURIČ LADISLAV, docens, kandidátus, Komenský Egyetem Filozófiai Fakultása, Bratislava A pszichológia a pedagógiai pszichológia közvetítésével a múlt század második felében önállósult, s azóta a pedagógiai elmélet háromszor nyújtott segítséget az oktatás-nevelés gyakorlatának. Az első segítséget akkor nyújtotta, amikor a civilizált világban, tehát nálunk is törvényesítették az iskolakötelezettséget. Abban az időben a pszichológia mindenekelőtt a gyermekek, fiatalok és felnőttek kognitív folyamatait vizsgálta, úgymint az érzékelést, a percepciót [észlelést), a figyelmet, de leginkább az emlékezőképességet és az ennek alapján végbemenő tanulást. Ez azért volt szükséges, mert az iskola fő feladatai közé tartozott a tanulók minél bővebb — az akkori tudományok színvonalához viszonyított és a hajdani társadalom szükségleteinek megfelelő — ismeretanyag átadása. A pszichológia második komoly beavatkozása a nevelésbe és oktatásba az intelligencia problémakörének kidolgozásában rejlett. A pedagógia számára az „intelligencia pszichológiája” annak a kutatását jelenti, hogy miképpen lehet az elsajátított ismereteket felhasználni az új helyzetekben. Az intelligencia — főleg az angol nyelvterület iskolarendszerei számára — kulcsfogalommá válik. Néhány évtized elteltével azonban kiderült, hogy az intelligencia pszichológiájára alapozott pedagógiai koncepciók nem kielégítőek, mert már nem képesek oly mértékben elősegíteni a társadalom fejlődését, mint azelőtt. Ezek a pedagógiai koncepciók nem voltak alkalmasak a tanulók új ismereteinek fejlesztésére, hanem csak a már elsajátított ismereteket alakítót ták, tökéletesítették, tehát bizonyos mértékben konzerválták ezeket. Vitathatatlan azonban, hogy az intelligenciára építő pedagogika — ellentétben az emlékezéses tanuláson alapulóval — tovább jutott, mivel nem elégedett meg csupán a mechanikus emlékezés kihasználásával és fejlesztésével. A tanulók gondolkodását fejlesztette, de
