Szocialista Nevelés, 1980. szeptember-1981. június (26. évfolyam, 1-10. szám)
1980-09-01 / 1. szám - Ďurič, Ladislav: Az iskola átszervezése és a tanulók alkotó gondolkodásának fejlesztése
túlnyomórészt csupán a konvergens gondolkodást, melynek jellemzője, hogy a kognitív operációk célja egyértelmű. A tudomány és a technika viharos fejlődése azonban rámutatott arra, hogy a kizárólagosan intelligenciára építő iskolatípus már nem kielégítő. Előbbre kell lépni, hogy a felnövekvő nemzedék a társadalom szükségleteinek megfelelően alkalmassá válhasson a tudomány és technika továbbfejlesztésére. Különösen fontos ez a mi szocialista társadalmunkban, mivel a tudomány és technika eredményei a társadalom minden polgárának szolgálatában állnak. A tudomány és technika fejlődésének — amelynek szemtanúi vagyunk — feltétele, hogy ifjúságunknak meglegyen az a képessége, miszerint ne vegye természetesnek a megszokottat, legyen bátorsága letérni a kitaposott örvényről és keresni az új problémák új megoldásait. S itt új pszichológiai fogalommal találkozunk, az „alkotóképességgel” (kreativitás). A pszichológia harmadik beavatkozása a pedagógiai elméletbe és az oktatás-nevelés gyakorlatába pont a kreativitás pszichológiájának témakörével függ össze. Ezt iskolarendszerünk átszervezésekor figyelembe vettük, mint ahogy az kitűnik A csehszlovák oktató-nevelő renäszer továbbfejlesztése című dokumentumból is, melyben az alkotóképesség fejlesztéséről a következőket olvashatjuk: „Az eddig hagyományos, a tananyag verbális elsajátítására és mechanikus reprodukciójára irányuló tanítástól eltérően, az alapfokú iskolán végbemenő oktató-nevelő munka súlypontja a tanulók aktivitásának és alkotó tevékenységének rendszeres fejlesztésében rejlik Az idézetből kitűnik, hogy iskola- rendszerünket a régi iskolával ellentétben, amely az emlékezés diadakti- kájára épült, a gondolkodás didaktikájára kell építeni. A szocialista iskolának, mely a kommunista társadalom jövendő építőit neveli, arra kell törekednie, hogy alkotó embereket neveljen. A kommunizmus alkotó gondolkodású emberek nélkül elképzelhetetlen. Habár igaz, hogy minden kornak, minden társadalmi formációnak megvoltak a maga lángelméi, Koperniku- szait, Galileijei és Mengyelejevjei, akik divergens gondolkodásmódjuk alapján áttörték a konvergens gondolkodású tudósok eredményeinek gátjait, akik képesek voltak alkotó módon, konstruktív kiállással szembefordulni az elismert hivatalos nézetekkel, s az emberiség fejlődését és javát szolgálva akár áldozatok árán is kitörtek koruk korlátái mögül; — ma más a helyzet. Korunk ezer és ezer tudósa kételkedik a tudomány által elért eredmények helyességében, befejezettségében, és mindenütt a meglevők továbbfejlesztésének lehetőségeit keresik. Az 1980/81-es tanévtől kezdve, négyéves tapasztalataink értékelése alapján eljutottunk iskolarendszerünk átépítésének további szakaszához. Ebben a szakaszban is az alkotóképesség tudatos fejlesztésére törekszünk, s ezen belül az alapiskola mindkét fokozatán a tanulók alkotó gondolkodásának a fejlesztésére. A szocialista országok pszichológusai az alkotó gondolkodás problémáinak kutatása során két alapvető tényből indulnak ki: Először abból, hogy az alkotóképesség nemcsak a kiválasztott egyének adottsága. Alkotóképességű mindenki, akinek gondolkodása eltér a konvencionális, sablonos probléma- és feladatmegoldások kereteiből. Az alkotókészség minden lelkileg egészséges s a munkafolyamatban részt vevő ember elkerülhetetlen tulajdonsága, minden, ami túllép a rutin, az esztelen sztereotípiák határán — ha csak egy szemernyi újszerű is eredményez — az emberek alkotóképességének eredménye. Igaz, úgy, mint a többi képesség esetében, az alkotókészségében is nagy különbségek észlelhetők az emberek között. Másodszor abból indul ki, hogy az alkotó gondolkodás képessége —• akárcsak a többi képessége —, a cselekvés folyamatában fejlődik. Mivel az alapiskola tanulóinak legalapvetőbb tevékenysége a tanulás, alkotó gondolkodásuk tudatos fejlesztése mindenekelőtt a tanítás és a tanulás folyamatá7
