Szocialista Nevelés, 1980. szeptember-1981. június (26. évfolyam, 1-10. szám)
1980-09-01 / 1. szám - Fodor Zoltán: Az új iskolaév küszöbén
Az új évtized első iskolai évében is fokozott figyelmet kell szentelni a magyar tanítási nyelvű iskolák és nevelő intézmények minden típusában az anyanyelv a szlovák nyelv és irodalom tanításának. Az anyanyelv magas szintű ismerete és a nyelvi fejlettség meghatározott minősége nélkül egyáltalán nem vagy csak kezdetlegesen oldhatók meg egyéb nevelési feladataink. Az önálló gondolkodás és ítéletek kialakítása, a jelenkor társadalmi és gazdasági kérdései iránti érdeklődés felkeltése, a kezdeményezőkészség, a társadalmi problémák megoldásába való megalapozott beleszólás igényének és kötelességének kialakítása — mindez szoros kapcsolatban van az anyanyelvi neveléssel. A nemzetiségi iskolák célja azonban az, hogy a tanulókat olyan nyelvi ismeretekkel ruházza fel, amelyek a kettős nyelvi kommunikációhoz elengedhetetlenül szükségesek. A szlovák nyelv elsajátítását továbbra is hatékonyan segíti a természettudományi tantárgyak szakkifejezéseinek kétnyelvű tanítása, illetve az egyes tematikus egységek szlovák nyelvű összefoglalása az alapiskola felsőbb osztályaiban és a középiskolákban a szlovák nyelvű szaktársalgás. A szlovák nyelv tanítása hatékonyságának fokozása céljából vezetjük be ebben az iskolai évben a szlovák nyelvű társalgást — mint nem kötelező tantárgy tanítását — az 5. osztályban. Továbbra is nagy figyelemmel kísérjük a matematika, a honvédelmi nevelés, a testnevelés és munkára nevelés színvonalát. Célunk, hogy valóra váltsuk a munkára neveléssel foglalkozó poprádi tanácskozás, valamint a matematikai konferencia határozatait, és az 1980-as csehszlovák spartakiád szellemében akarjuk fejleszteni ifjúságunk fejlettségét is. Az 1980/'81-es tanévben tovább kell javítani a pályaválasztásra való nevelést a magyar tanítási nyelvű alapiskolában és középiskolákban egyaránt. Az elmúlt években már ezen a területen is javult a helyzet, ám még így sem voltak összhangban az elért eredmények a társadalmi elvárásokkal. A tanulók érdeklődését úgy kell irányítanunk, hogy az alapiskolákból nagyobb számban jelentkezzenek középiskolai tanulmányokra, a gimnáziumokból és szak- középiskolákból pedig műszaki irányzatú főiskolákra. Kívánatos lenne, hogy a gimnáziumok végzőseinek 80 %-a a szakközépiskolákban érettségizetteknek a 30—35 %-a döntsön a főiskolákon való tanulás mellett. Csak ilyen állapot tükrözné, hogy iskoláinkban eredményes a tanulók pályaválasztásra való nevelése, csak a hatékony pályaorientáció révén érhetik el a magyar tanítási nyelvű iskolák a szlovákiai átlagot a tanulók továbbtanulásra való jelentkezésében. Az előttünk álló iskolai évben is valóban nagyszerű és nem könnyű feladatokat kell megvalósítanunk. Újra hangsúlyozni szeretném, hogy az oktatónevelő munkában a döntő szerep most is a pedagógusoké lesz, akiknek a mindennapok gyakorlatában el kell érniük, hogy az iskolában minden tanuló képességei legjavát, a maximumot nyújtsa. Ehhez persze az szükséges, hogy a pedagógus a pedagógiai művészet szintjén oktasson és neveljen, hogy tudatosan vállalja mindazt a többletmunkát, amelyet hivatása, beosztása, munkahelye megkövetel. Legyen eredményes irányítója és szervezője a tanulók tudásszerzésének, megbízható tanácsadója a szülőknek, aktív propagátora a szocialista iskola eredményének. Ehhez az igényes munkához kívánok a magyar tanítási nyelvű iskolák pedagógusainak erős akaratot, bátor kezdeményezőkészséget. 2