Szocialista Nevelés, 1980. szeptember-1981. június (26. évfolyam, 1-10. szám)
1980-09-01 / 1. szám - Sziegl Ferenc: Történelmi évfordulók
Történelmi évfordulók JuDr. SZIEGL FERENC, az SZSZK Kormányhivatala nemzetiségi főosztályának vezetője Országok, nemzetek, politikai mozgalmak történetében előfordulnak olyan események, amelyekhez nemcsak kerek évfordulók alkalmából, hanem szakadatlanul visszatérünk. Olyan események ezek, amelyek egész nemzeti közösségek, osztályok történetében fontos határkövet jelentenek. Az ilyen események közé soroljuk a Szlovák Nemzeti Felkelés, a nemzeti és társadalmi felszabadító forradalomnak, annak az eseménynek a 36. évfordulóját, amely szorosan összefügg hazánk felszabadulásának 35. évfordulójával, és új korszakot nyitott nemzeteink és nemzetiségeink történetében. Mindkét évfordulóval az igazság és szabadságeszmények beteljesülésének a korszaka kezdődik, amelyekért az elődök számos nemzedéke küzdött és áldozta életét, a nép ama szent joga teljes érvényesülésének a korszaka, hogy szabadon éljen országában, egyedüli ura legyen nemzeti kincseinek, tudatosan alakítsa saját szocialista sorsát. Az SZNF óta eltelt több mint három és fél évtizedet hazánkban több történelmi szakaszra oszthatjuk, amelyeket óriási forradalmi átalakulások s a tevékenységi területeken elért nagyszerű vívmányok jellemeztek. A munkásosztály, a parasztság és az értelmiség, egész népünk magas fokú áldozatkészségéről és odaadásról tett tanúságot a szocializmus ügye, a haza felvirágoztatása szolgálatában, minden nehézséget leküzdött, bizakodással követte a pártot, végrehajtotta a demokratikus és a szocialista forradalmat, sikeresen kibontakoztatta a szocialista építés történelmi művét, végérvényesen felszámolta az ember ember általi kizsákmányolását, megszilárdította az új társadalmi rendet, és sikeresen hozzálátott a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom építéséhez. A fasizmus elleni harcban, a második világháború éveiben a nemzetközi szolidaritás a legkülönbözőbb formában nyilvánult meg. A koncentrációs táborok szögesdrótjai mögött alakult ki. és nem szűnt meg a tömegsírok és a gázkamrák szomszédságában sem. A legerőteljesebben azonban mindenekelőtt a partizánalakulatok közös harci akcióiban nyilvánult meg Európa valamennyi megszállt országában. A köztársaság feldarabolása után a kommunisták a harc élére álltak, s mindent elkövettek, hogy gyöngítsék a megszállók helyzetét. Olyan ellenállási front létrehozásán fáradoztak, amely soraiba tömörített minden harcra kész demokratikus gondolkodású egyént. A Szlovák Nemzeti Felkelés a kommunista párt eszmei-politikai és szervező munkájának logikus kicsúcsosodása volt. A nép megvetette a klerikális-fasiszta plébánosi rendszert, és fasisztaellenes harcba kezdett. Ebben a nehéz és bonyolult küzdelemben szilárd támaszra és vezető erőre talált Szlovákia Kommunista Pártjában, annak V. illegális központi vezetőségében, amelynek magvát Gustáv Husák, Karol Šmidke és Laco Novomeský képezte. A köztársaság feldarabolása után 1938-tól az SZLKP volt az egyetlen szervezett és aktív politikai erő az ország antifasiszta mozgalmában. A Szlovák Nemzeti Felkelés úgy került be a történelembe, mint az európai antifasiszta ellenállás nevezetes tette. Célja egyfelől az volt, hogy forradalmi változások valósuljanak meg Szlovákiában, másfelől, hogy teret alakítson ki a szovjet seregek könnyebb és gyorsabb előnyomulásához nyugat felé. Felbecsülhetetlen értékű volt az az elsősorban katonai, anyagi, politikai és erkölcsi segítség és támogatás, amelyet a Szovjetunió nyújtott a harcoló Szlo3
