Szocialista Nevelés, 1980. szeptember-1981. június (26. évfolyam, 1-10. szám)

1980-09-01 / 1. szám - Lánczosné K. Valéria: Ismertető szándékú gondolatok a szlovák irodalmi nevelés korszerűsítéséről

Ismertető szándékú gondolatok a szlovák irodalmi nevelés korszerűsítéséről

LÁNCZOSNÉ K. VALÉRIA tanítónő, Dunaszerdahely (Dun. Streda)

Az évek óta tartó és egyre fokozódó küzdelem a szlovák nyelv eredményesebb tanításáért sok más intézkedésen kívül a tanterv és a tananyag újraát- gondolását, s mint több más tantárgyban, a tanítás eddigi módszereinek felülvizsgálását is szükségessé tette. Ismeretes az a jogos társadalmi elvárás, hogy a magyar tanítási nyelvű iskolák végzősei a megbízható szakmai felkészültség mellett alaposabb gyakorlati szlovák nyelvtudással rendelkezzenek. Ennek jegyében a szakemberek kidolgozták a szlovák nyelv és irodalom elnevezésű tantárgy új nyelvi-dialektikai rendszerét. A tantervi meghatározás szerint iskoláinkban az 5. osztálytól kezdődően rendszersen tanítjuk a szlovák irodalmat is — természetesen szlovákul.

Az elmúlt esztendők ' vizsgálatai alapján bebizonyosodott, hogy a szlovák irodalmi szöveg — sajátos jellegénél fogva — rendkívül alkalmas a tanulók intellektuális képességeinek, esztétikai ízlésének kifejlesztésére, az önálló szóbeli és írásbeli kifejezőkészség kiművelésére. A kísérlet során kiderült, hogy az élményszerű olvasások, meghitt beszélgetések kedvenc irodalmi hősökről, rendhagyó feladatmegoldások, izgalmas irodalmi játékok — tehát mindaz, ami az új típusú irodalomórát kell, hogy jellemezze — kiváló motivációs tényezők a szlovák nyelv tanulásához. Kiváltképp akkor, ha a tanítók a tantervi és társadalmi elvárásokat a tanulók életkori sajátosságainak és egyéni tulajdonságainak megfelelően közvetítik.

Bennünket ma kétségkívül az érdekel, nem jelent-e az irodalmi anyag a tanulóknak túlterhelést az egyébként is tekintélyes mennyiségű konverzációs, fogalmazási és nyelvtani anyag mellett, s hogy ötödikeseink képesek lesznek-e szlovákul olvasni-elemezni irodalmi szöveget, amikor néhányan még anyanyelvi szinten is olvasási nehézségekkel küzdenek. Nos, a szlovák irodalomtanítás kezdetben valóban többletmunka, de tegyük hozzá; csupán a tanító számára. Munkánkat megkönnyíti, hogy a tanulók számos mondókát, versikét, dalt, játékot, mesét hoznak magukkal az 5. osztályba, s hogy ez a jövőben tudatos szlovák irodalmi előképzéssé fejlődik, amely már az óvodában is tantervi követelmény. Az olvasási nehézségeket illetően viszont tudnunk kell, hogy az olvasási készség megalapozása nem az 5. osztályban tanító pedagógusok feladata, de a helyes olvasási technika tökéletesítése közben egyénileg is foglalkoznunk kell a rászorultakkal.

Ezek után leszögezhetjük, hogy a szlovák irodalom iskoláinkban mindenekelőtt kommunikációs orientáltságú készségtárgy. Fő jellemvonása a beszédköz- pontúság és a müközpontúság. Ez a sajátos irodalmi kommunikációs lényegében azt jelenti, hogy az elolvasott szemelvényeket a tanulók kellő irányítás mellett konverzációs témákká alakítják át, beszédszituácikra bontják. A szövegek könnyebb megértését a tankönyvszerzők azzal segítik, hogy a zömét megfelelő módon adaptálták, figyelembe véve a tantervi követelményeket és a tanulók életkori nyelvi-lélektani sajátosságait. Az adaptált és eredeti szövegek megértését a kétnyelvű szótár is szolgálja. A beszédközpontúság elvét követve