Szocialista Nevelés, 1980. szeptember-1981. június (26. évfolyam, 1-10. szám)
1980-09-01 / 1. szám - Lánczosné K. Valéria: Ismertető szándékú gondolatok a szlovák irodalmi nevelés korszerűsítéséről
az irodalmórán a tanulók minden cselekvése nyelvi megnyilvánuláshoz kell, hogy vezessen. Az önálló kifejezőkészség fejlesztéséhez egyformán szükséges a produktív beszéd (illetve írás, ha az is önálló fogalmazás] és a reproduktív olvasás. Ez a kétféle kifejezésmód egész sor készséget kíván: az értő (szintetikus) és értelmező (analitikus] olvasást, az elolvasott szöveg nyelvi, tartalmigondolati elemzését, szóbeli és írásbeli reprodukálását, előadását. A szlovák módszertani szakirodalom ezt a komplex készségrendszert interpretációs készségrendszernek nevezi (súbor interpretačných zručností literárneho textu). Az irodalomóra kb. 1/3-át szenteljük a szöveg megértéséhez szükséges alapismeretek megmagyarázásának, vagyis a „kész tananyagrész” átadásának, kb. kétharmadát a készségrendszert fejlesztő beszédtevékenységnek. Az alapkoncenpció egyik legnagyobb „újdonsága”, hogy az irodalomtanítás végre müközpontú. Azt hiszem, mindannyian szívesen elfeletjük a rossz emlékű irodalomórákat, ahol elég volt bemagolni az életrajzi adatokat, néhány irodalomelméleti definíciót, és lélektelenül elfújni egy-két versrészletet. A mai szövegelemzésre, interpretációra összpontosítás azt jelenti, hogy a tanulók, akik eddig csak felületesen elolvasták a szemelvényt, és a tanító kiadós segítségével elmondták a cselekmény rövid tartalmát, esetleg eszmei mondanivalóját (de ezt már többnyire csak bemagolt formában), most egy kicsit jobban beletekintenek a műalkotás szerkezetébe, struktúrájába. Már a bemutató olvasáskor jobban odafigyelnek a tanítóra, hogy globálisan, fordítás nélkül is megértsék a szöveg lényegét. A szükséges magyarázat és szótári munka után elemző olvasást végeznek, azaz a szövegben megadott szempont szerint megfigyelnek bizonyos nyelvi jelenségeket és tartalmi-gondolati összefüggéseket. így fokozatosan felfedezik a szöveg különböző stílusrétegeit, legjellegzetesebb elemeit (szókincs, mondattípusok, költői képek stb.j. Természetesen, itt szó sincs komplex szövegelemzésről, apró lépésekben haladunk előre. Mégis, ha minden egyes szöveget más-más szempontból, különféle motívumok alapján elemzünk, év végére összeáll az interpretációs modell legegyszerűbb vázlata, kialakul a tanulókban az alapvető irodalomkommunikációs készségek rendszere. Egyébként a magas szintű rendszeralapozó követelmények és a csekély óraszám (cca 18) közötti feszültség úgyis megköveteli a tanulótól, hogy óráról órára minden témát másképpen elemezzen. Lehetséges, hogy éppen ettől lesznek az irodalomórák érdekesek, ez menti meg őket a szokványossá válástól. Az előkészítő elemző olvasást követően a tanulók beszámolnak a megfigyelésekről, felolvassák a megfelelő idézeteket, és az óra legfontosabb részében — a beszélgetésen (vitában, problémafelvető feladatokban] megtárgyalják a cselekményt, jellemzik a hősöket, mérlegelik a cselekedeteket befolyásoló okokat és körülményeket. Ügy, mint az életben: a tanulók nem szorítkoznak pusztán a jó-rossz megállapításra, ki-ki képességei szerint mérlegeli a számára legizgalmasabb mozzanatokat, egybeveti a saját élettapasztalatával, és kimondja — önállóan vagy segítséggel — a tanulságot. Az eszmei mondanivalót csak ezután lehet kimondatni vagy megfogalmaztatni a tanulókkal. A gyermek- és ifjúsági irodalom jellegzetes vonásai — a fordulatos cselekményfűzés, a könnyen áttekinthető szerkezet és a viszonylagos rövidség által nagyszerűen leköti a 10—14 éves olvasó figyelmét. A művek nyelvezete ugyanakkor sokszínű, érzelmileg telített, s így kiválóan alkalmas a kulturált szlovák köznyelv elsajátítására. A szlovák irodalomnak mint minden idegen nyelvű irodalomnak, tanítási nvntája (nyelvi-dialektikai modellje) az anyanyelvi irodalom. Hangsúlyozni kívánjuk, hogy ez az alapelv csupán a magyar irodalomórán elsajátított készségek, szokások, irodalomelméleti alapismeretek felhasználását, és nem az eddig olyan nagy előszeretettel végzett szlovák-magyar fordítást engedélyezi. A mérsékle- tes fordítás leginkább a kulcsfontosságú szavak és a nehezen megfejthető, sajátosan szlovák állandósult szókapcsolatok értelmezésekor indokolt. 16
