Szocialista Nevelés, 1980. szeptember-1981. június (26. évfolyam, 1-10. szám)
1981-01-01 / 5. szám - Tóth Béla: A gyermekirodalom a nevelés egyik nagyhatalma
E játékok legyenek humorosak, vidámak, de csak mérsékelt mozgásokat követeljenek meg. Ilyenek például: a tolvajlépés, amelyben a gyerekek addig lopakodnak a tolvajfogó háta mögött, amíg az vissza nem fordul; akkor megmerevednek, mert akit a tolvajfogó mozogni lát, azt kiállítja a játékból; a ki vagy? mulatságos, mert a bekötött szemű gyerek „ki vagy“ kérdésre a csoportból valaki elváltoztatott hangon tréfás feleletet ad, s ha mégis felismerik, akkor ő lesz a bekötött szemű; a pingponglabdafújó verseny, amely egy két térfélre osztott asztalon játszható, s az nyer, aki a legtöbbször tudta átfújni a labdát az ellenfél oldalára. Hasonló, kevés zajjal járó, pihentető, de sikerre, győzelemre alkalmat adó játékok — az óvónő szelíd, derűs részvételével társulva — még ha rövid ideig tartanak is, feltétlenül élénkítik a passzív gyerekeket. Az öröm és a biztonságérzet a fáradékonyság leghatékonyabb gyógyszere. Dr. TÓTH BELA, a Budapesti OPI munkatársa Mindjárt elöljáróban célszerűnek tűnik, hogy rámutassak, milyen kapcsolat van a címben szereplő két fogalom közt. E kapcsolat vizsgálatakor abból a pedagógiai negatívumból indulok ki, hogy a gyermek irodalmi életében mutatkozó nehézségek és kudarcok vagy a kulturális értékek (irodalom, képzőművészet, zene) elutasításának hátterében gyakran az anyanyelvi fejlődés hiányosságai húzódnak meg. Ismert tény, hogy a hátrányos szociális környezetből érkező tanulók társadalmi esélyegyenlőtlensége a matematika és az idegen nyelvek mellett éppen az anyanyelvi kultúra terén a legszembetűnőbb. Az iskolai előrehaladást fékező szintkülönbség kiegyenlítése az anyanyelvi nevelés javításával lenne elérhető. Ehhez számos eszköz és lehetőség áll rendelkezésre. Az új tantervek és csatlakozó dokumentumok feltételezhetően sokat javítanak majd a jelenlegi helyzeten. Az óvodai neveléstől a középiskolai oktatásig és képzésig megvalósul a beszédkészség fejlesztése, nagyobb figyelmet szentelünk a tanulók szóbeli kifejezési kultúrája fejlesztésének valamennyi tantárgy tanításában. A nyelv és az irodalom kiemelkedő szerepet kap az iskolareform céljainak stratégiájában. E ponton kapcsolódik össze az anyanyelvi nevelés a gyermek- irodalommal. Régi felismerés, hogy a sokat olvasó, könyvforgató tanuló általában könnyebben boldogul az iskolában, a továbbtanulásban is kedvezőbbek az esélyei. Ebből egyetemesen következik, hogy a gyermekirodalomban az iskola olyan fegyvertársra találhat, amely lényegéből következően támogatja céljai elérésében. Az irodalom támogatása — fűzzük hozzá mindjárt — nem egyoldalú, nem pusztán az anyanyelvet érinti. A gyermekirodalom hatása komplex, pozitív , a gyermeket egzisztenciálisan érintő és befolyásolható hatás. A gyermekirodalom a nevelés egyik nagyhatalma 134
