Szocialista Nevelés, 1980. szeptember-1981. június (26. évfolyam, 1-10. szám)

1980-12-01 / 4. szám - Havlík, Josef: Ifjúságunk nevelése az új feladatok fényében

teoretikus elmélkedések, csupán a becsületes, fáradságot nem ismerő munkával, a párt- és az állami szervek határozatainak valóra váltásával, a mindenkivel szemben támasztott igényes követelményekkel — minden munkaterületen — érhetünk el sikereket. Ez az az irány, amely az elmúlt évek tapasztalatai alapján állandóan érvényes, s a jövőben még inkább érvényes lesz.

Iskolarendszerünk háború utáni történetében nincs olyan időszak, melyben oly figyelmet szenteltek volna iskoláinknak és nevelő intézményeinknek, mint a CSKP XIV. és XV. kongresszusa után. Nem szabad elfeledkeznünk arról, és nem szabad természetesnek tartanunk, milyen összegeket fordít államunk arra, hogy iskolarendszerünk is teljesítse nagy feladatait a két nemzet és a hazánkban élő nemzetiségek műveltségének fejlesztése területén. Ez az összeg ebben az évben 23 milliárd Kčs. Oktató-nevelő rendszerünk nagyvonalú fejlesztése és az eszközök, melyeket össztársadalmi forrásokból erre a célra fordítunk, népünk magas életszínvonalának részei, s a szocializmus nagy előnyei közé tartoznak. Büszkék vagyunk, s a jövőben is büszkék leszünk az ilyen iskolapolitikára.

Az iskolának nem szabad olyan intézménynek lennie, ahol csupán békés tanítás folyik, tekintet nélkül arra, mi fontos dolgozó népünknek, társadalmunknak, a környező világnak. Épp az ellenkezőjének kell valóra válnia, az iskola éppen népünk életével és munkájával való kapcsolatában, a feladatok nagyon felelősségteljes teljesítésében tölti be társadalmi küldetését. Éppen ez jellemzi alapvetően a szocialista iskolát. Örvendetes, hogy az iskolaügyben dolgozók többsége tudatosítja ezt az egyszerű igazságot, s eszerint igyekszik dolgozni is. Persze, e területen sem szabad idealizálnunk.

Oktató-nevelő rendszerünk, és mindannyian, akik e munkaterületen dolgoznak, jelentős részt vállalnak a CSKP XV. kongresszusa határozatainak és a párt politikájának teljesítéséből.

Legyőzni a konzervatív nézeteket az emberek gondolkodásmódjában, a szülők évek óta megkövesedett szemléletét az iskola és a tanítók munkájával kapcsolatban, legyőzni azt a gyakorlatot, hogy a termelési szférának nemigen kell törődnie az egyes iskolatípusokon mutatkozó helyzettel, hogy elegendők csupán az iskolák végzőseinek számával kapcsolatos követelmények, hogy a munkásosztály új generációjának nevelésével nem annak kell törődnie, akit megilletne, — mind megannyi nagyon komoly probléma. Ehhez még számítsuk hozzá, hogy az új iskolamodell terve abban az időszakban született, amikor a központi bizottság a szocialista társadalom további építése érdekében komolyan sürgette a tudomány, a kutatás és a technika eredményeinek gyakorlati felhasználását, amikor ezek a célok csak lassan valósultak meg, amikor szüntelenül — és ez napjaink mindennapi gyakorlatára is érvényes — nem használták ki a műveltséget és a szakképzettséget gazdaságosan. Egyesek még mindig olyan nézeteket vallanak, hogy a bürokráciát és a túlméretezett adminisztrációt a művelt emberek nagy száma okozta. Tudatosítanunk kell, hogy épp pártunk és annak központi bizottsága volt az, mely az említett és még más problémák ellenére is megértette, hogy a szocializmus építésének egyik kulcskérdéséről van szó, jóváhagyta iskolarendszerünk továbbfejlesztésének tervezett programját, határozatot hozott fokozatos megvalósítására, s megtette a szükséges politikai-szervezési lépéseket. Politikánkban és szakmai téren sem szabad soha megfeledkeznünk az ismert lenini tézisről, arról, hogy a műveltséget és a szakképzettséget szorgalmazó ráfordítás nagyon hatékony. A CSKP ifjú nemzedékkel való törődésének köszönhetjük, hogy ez a tézis társadalmunkban konkrét tartalmat kapott.

Mindannyiunk előtt és az iskolakérdéssel foglalkozók körében ismert, miként értékeli társadalmunk a haladást oktatási intézményeinkben, tudatosítjuk, mit jelentett az iskolaügy nemzeteink történetében, s milyen részt vállalt a szocializmus építéséből. Továbbra is büszkék vagyunk magas színvonalára s jó nevére a világban. De örökké ezzel sem lehetünk elégedettek. Éppen az okta99