Szocialista Nevelés, 1979. szeptember-1980. június (25. évfolyam, 1-10. szám)
1980-01-01 / 5. szám - Horváth István: Egyes idegen szavak helytelen kiejtéséről
Dr. Horváth István Egyes idegen szavak helytelen kiejtéséről Az ei kettőshangzó hangértéke a görög és a német nyelvben A görög ei kettőshangzó (diftongus) hangértékét sokan összetévesztik a német ei kiejtésével, habár a kettő között — azok hangértékét illetően — lényeges különbség van. Többször halljuk pl. a pl a j s z t o c é n kifejezést. Ennek a szakszónak azonban az ilyen hangzási formája helytelen. Sokan ugyanis e szó írott alakjából kiindulva úgy vélik, hogy német eredetű és így németesen „aj“-jal ejtik. E szakkifejezés azonban görög származású és a helyes (ún. Erasmus- féle kiejtéssel: el — ei, a Reuchlin-féle szerint, amely megfelel az újgörög kiejtésnek: ei — i) hangzása pleisztocén (lásd MÉKsz, Bp. 1972, 1110. 1.). A földtörténeti újkor 60 millió évvel ezelőtt kezdődött és máig tart. A tudomány kainozoiku m1, „új-állati kor“ néven sorolta be a földtörténeti korszakok végére. Ezt a korszakot a tudósok több részre osztják fel. Az első periódusa az eocén (gör. éosz = hajnal), a következő az oligocén (oli- gosz = kevés), azután a miocén (meion = kevesebb, a következő periódushoz viszonyítva), pliocén (pleion = több), pleisztocén és végül a jelenkor, a holocén (holosz = egész, teljes; más szóval allúvium). Az egyes elnevezések az új fajok előfordulási számát tükrözik vissza. Hasonlóan mint a pleisztocént, gyakran halljuk hibásan ejteni a görög seismos (szeiszmos) szót is, amely rengést, földrengést jelent. Innen a földrengéstan nemzetközi elnevezése szeizmika vagy szeizmológia. Az egyenlő rengéserősségű pontokat összekötő vonal az izoszeiszta (isos, latinosán izosz = egyenlő, szeisztosz = megrendített, rendült). A p 1 e i s z- toszeiszták tehát azok a vonalak, amelyek a legerősebben rengő pontokat kötik össze. Ugyanazt a hibát követik el továbbá sokan a kaleidoszkóp kiejtésekor is. Ez ugyanis szintén görög szó: kalos (kalosz = szép), eidos2 (eidosz = alak, idom) és a skopeuo (szkopeuo = szemlélek, megnézek) összetétele. Egészen más hangértéke van azonban a német ei kettőshangzónak. A Német Kiejtési Szótár (Wörterbuch der deutschen Aussprache, Leipzig, VEB Bibliographisches Institut 1969, C. 41) az ei kiejtését átírásban [ae]-vel jelöli, és a következőképpen magyarázza: „Az [ae] kettőshangzó egy világosabb rövid a [a]-ból és egy zárt rövid e [e]-ből áll.“ A „zárt e“ megértéséhez ismernünk kell az egyes magánhangzók egymáshoz való viszonyát, amit a következő, csak az alapmagánhangzókat tartalmazó háromszög ábrázol: zárulnak nyílnak A háromszögből láthatjuk, hogy a magánhangzók az i és u felé zárulnak és az a felé nyílnak. A „zárt e“ tehát az i felé hajló e-t jelenti. Ezt az e-t e-vel is szoktákjelölni. Ugyanúgy beszélhetünk nyílt i-ről is, amelynek a jele i. A nyílt i tehát az e felé hajló i-t jelenti. 150
