Szocialista Nevelés, 1979. szeptember-1980. június (25. évfolyam, 1-10. szám)

1980-06-01 / 10. szám - A csehszlovák közoktatás továbbfejlesztéséről / Figyelő

böző kerületeiben és járásaiban nagyon sok tanítási órát meglátogattak, megfigye­lés alá vették a tanítók és a tanulók munkáját az alapiskola alsó tagozatán az új tantervek szemszögéből. A vizsgálódá­sok eredményeit Az alapiskola 3. osztá­lyos tananyaga hatékonyságának részleges elemzése címmel foglalták össze. A jelen­tés két részből áll: 1. a 3. osztály általános jellemzése a módszerek didaktikai elemzése és a meg­valósítás szempontjából; 2. Az oktató-nevelő munka megvalósulá­sa a 3. osztály egyes tantárgyaiban. Eh­hez csatolták a tanulók közlekedésre és honvédelemre nevelésének a jelentését is. Az első részt a prágai Pedagógiai Kuta­tóintézet alsó tagozatos didaktikával fog­lalkozó osztályának szakemberei, a máso­dikat az egyes tantárgymetodikai osztá­lyok szakemberei dolgozták ki. A folyóirat számos írást közöl mindkét tárgykörből. Az oktatás és nevelés folyamatának di­daktikai aspektusait vizsgálja Dr. Karel Tupý és Jaroslava Ocmanová a 3. osztály­ban (1980, 8. szám, 456—460. o.). Lássunk néhány eredményt röviden! Az Oktatásügyi Minisztérium ajánlata az volt, hogy az új koncepció szerinti taní­tást felmenő rendszerrel valósítsák meg. A megfigyelt osztályokban azonban csak a tanítók 47,4 % tanított mind a három osztályban, 35,6 %-uk úgy kezdett a 3. osztályban tanítani, hogy előzőleg nem tanított az új tantervek szerint. A kutatók az oktató-nevelő munka nélkü­lözhetetlenül fontos komponensének látják a motiválás kérdését. A meglátogatott ta­nítási órák 54,2 %-ban volt a motiválás az új követelményeknek megfelelő, vagyis maximálisan serkentette a tanulókat az individuális tanulmányi munkára. 9,6 % ban a motiválás esetleges, erőltetett illet­ve következetlen volt. Az új ismeretek közlésének a módszerei jobbnak tűntek, mint azt eleve feltételez­ték a kutatók (az alkalmazott módszerek egyharmada kitűnő, több mint a fele a tanterv és a módszertani kézikönyvek kö­veteléseinek megfelelő volt. Az esetek egy tizedrészében, amikor a közlés módját nem találták korszerűnek, csupa olyan tanító­ról van szó, akik nem felmenő rendszer­rel tanítanak és a 3. osztályban kezdték az új íantervek szerinti tanítást). Különös gonddal vizsgálták az ellenőr zés és az értékelés kérdéseit. A rendsze­res ellenőrzés minden tanítási óra speci­fikus alkotóeleme lett. Az ellenőrzéssel azonban nem jár minden esetben együtt a rendszeres értékelés is. A gyors, helyes, változatos és serkentő értékelés készségé­nek a hiánya számos pedagógusnál az ér­tékelés elszegényedését eredményezi. E kérdés megoldása mind az oktatáselmélet, mind a tantárgybizottságok munkájában helyet érdemelne! Azt is megvizsgálták, hogy milyen mér­tékben értették meg és emelték ki a tan­anyag lényegét a pedagógusok. 57,6 % pontosan, 30,5 %-nál kisebb meg nem ér­tés mutatkozott, míg 10,2 %-nál feltűnő hiányosságok ugrottak ki, a tanítók 1,7 százaléka pedig egyáltalán nem értette meg a tananyag lényegét. A tanulók szem­pontjából végzett vizsgálatok szintén ha­sonló arányokról számolnak be. Ugyanebben a számban olvashatunk a zenei nevelés új értelmezés szerinti taní­tásának problémáiról a 3. és a 4. osztály viszonylatában (460—465. o.), valamint a cseh nyelv tananyaga ellenőrzésének 4. osztályos problematikájáról. Figyelemre méltó Ján Bánás: Az anyag (materiál) ér­telmezése a képzőművészeti és a munkára nevelés oktatásában című írása, valamint V. Čepičková: A konfliktushelyzetek meg­oldása című írása (486—490. o.), hiszen a tanító és a tanuló közötti helyes viszony az új tanterv eredményes megvalósítása szempontjából kulcskérdésnek tekinthető. 320

Next

/
Thumbnails
Contents