Szocialista Nevelés, 1979. szeptember-1980. június (25. évfolyam, 1-10. szám)
1980-06-01 / 10. szám - Száz éve született Kaffka Margit
Száz éve született Kaffka Margit Kaffka Margit, anyai részről a szertelen, büszke Urayak unokája, a melankóliára hajlamos, szláv származású apa gyermeke, száz éve, 1880. június 10-én született. Születésekor már letűnt a család fénykora, oda volt minden korábbi kiváltság és előjog, s azért, hogy kenyér legyen a kezében, a szatmári apácakolostor leánynevelő intézetében tanítónői oklevelet szerez. A kolostorban töltött évek kitörölhetetlen nyomot hagytak a lelkében, műveiben vissza-visszatérnek a zárdái emlékek, élmények, kalandok. Friss tanári diplomájával Miskolcra megy, tanít, s rengeteget olvas. A miskolci évek legnyomasztóbb emléke szerencsétlen házassága, melynek egyetlen öröme, valósága kisfia, imádott Lacikája volt. A Nyugat folyóirat indulásáig különböző lapokban jelentek meg írásai, így a Magyar Géniuszban s a Nyugat legjelentősebb elődjében, a Figyelőben, stb. Már első írásaira is jellemző a lázadás, de igazi hangját akkor hallatja, amikor teljes valójában rádöbben kora új felé törő asszonyainak nagy problémáira. Pompásan, elemi erővel mutatja be ezt az Így beszélt az asszony című novellája, melyben a hősnő sorsa leginkább a szárnya- szegett madár zuhanásához hasonlítható. Első két verseskötetében még tapogatózik, keresi az adekvát kifejezésmódot, novellái viszont egyre kiforrottabbak, szerencsésen ötvöződik bennük a sok líra és a csupán módjával használt epika. A Nyugathoz való csatlakozás felszaba dította korlátáit, erőt kölcsönzött neki, hozzásegítette, hogy a megsejtett problémákba mélyebben is behatolhasson. Női portréi egyre plasztikusabbak. Miközben szüntelenül keresi az új nőideált, színes panoptikumot sorakoztat fel, nőket, akikkel kortársai minden nap találkozhattak, s akiket pszichikájuk, gondolkodásmódjuk bemutatásával oly széppé, színessé, érdekessé tudott varázsolni. Regényírói készülődését is novellái vetítik előre, leginkább a Csendes válságok és a Csonka regény. A novellák asszonyi magatartásformáinak kikristályosodása, a tanulságok levonása, a kritikák mérlegelése után Kaffka Margit eljutott arra a pontra, amikor e szerteágazó küzdelem eredményeképpen mondanivalóját az egyik legszebb magyar regényben, a Színek és években sűrítette, „melyért — mint azt önéletrajzában írja —, szülővármegyém megizente, kegyetlenül csúffá tesz, ha megbántott földjére merem lábam tenni...” A Színek és évek impresszionista regény. Hősnője a szép, jobb sorsra érdemes, küzdeni, jobbért harcolni vágyó Por- telky Magda még nem tudja áttörni a konvenciók korlátáit, nem képes önállóan létezni, s a benne munkáló hatalmas energiát csupa kicsinyes célra fecsérli. Ki- úttalannak látszó életének rendezéséről Magda végül is rezignáltan lemond, de lányait már okosan neveli, úgy, hogy azok megálljának a maguk lábán. „Ti csak készüljetek szebb, diadalmaskodó, független életre, magatok ura lenni, férfi előtt meg nem alázkodni, kiszolgáltatott mosogató-cselédje, rugdosott kutyája egynek se lenni. Csak tanuljatok mindent, ha az utolsó párnám adom is érte!” 1912-ben jelenik meg a Nyugatban a Mária évei. Az adott környezetben a hősnő, Laszlovszky Mária, nem tud, nem -mer a valósághoz kötődni. Sokkal kiegyensúlyozottabb, határozottabb az Állomások Rosztoky Évája, aki már nem gyönge báb, könnyedén lép ki egy nyomasztóan tartalmatlanná vált házasságból. Kaffka e regé. nyében az egyén és a történelem találkozását tárja fel. Amikor a háború kitörése után Ady felemeli hangját az embertelenség ellen, Kaffka Margit is csatlakozik hozzá. Legszebb háborúellenes verse, melyből erősen, határozottan csendül ki a társáért reszkető asszony tiltakozó szava, az 1914-ben megjelenő Záporos, folytonos levél. A háborús évek prózatermésébői kitűnik
