Szocialista Nevelés, 1979. szeptember-1980. június (25. évfolyam, 1-10. szám)
1980-06-01 / 10. szám - Pocci, Vojtech: A szakmunkásképzés progresszív formája
növelték a férőhelyek számát azokon a szakokon, amelyeken az érettségivel végződő, négyéves oktatást már az 1973/74-es tanévben bevezették. A négyéves szakmunkásképző iskolákba 1973-ban Szlovákiában az általános iskolák 386 végzettje jelentkezett. Közülük a felvételi vizsgák eredményei alapján 228-at vettek fel. Ezenkívül felvettek további 22 fiatalt, akik más középiskolákban sikeresen felvételiztek. Tehát a négyéves szakmunkásképző iskolák első osztályaiba 1973-ban összesen 250 tanulót vettek fel. Az 1974/75-ös tanévben a jelentkezők száma elérte a 879-et, közülük 571-et vettek fel. További 133 olyan fiatal kezdhette el tanulmányait ezekben az iskolákban, akik más szak- középiskolákban felvételiztek, de helyszűke miatt nem jutottak be. így a négyéves szakmunkásképzőkbe 1974-ben összesen 704 tanulót vettek fel. A szakmunkásképzésnek ez az új formája már röviddel a bevezetése után nagy érdeklődést váltott ki a szülők és a tanulók körében. Azonban egy negatív jelenség is fölmerült: az érettségivel végződő négyéves szakmunkásképző iskolákba főként gyengébb előmenetelő tanulók jelentkeztek. A jelentkezők jelentős része nem tudta letenni a felvételi vizsgát, de mivel válogatni nemigen lehetett, gyengébb előmenetelő tanulókat is felvettek. A válogatást megnehezítette vagy lehetetlenné tette az a tény, hogy sok esetben négyéves szakokra csak annyian vagy még kevesebben jelentkeztek, mint amennyi a felvételi tervben szerepelt. Ezért a létszámot olyan tanulókkal egészítették ki, akik eredetileg más középiskolákba jelentkeztek, de nem vették fel őket. Sok ilyen tanuló nem viszonyult pozitívan az oktatott szakmához, és csak arra törekedett, hogy a teljes középiskolai végzettséget megszerezve felsőoktatási intézményekben tanulhasson tovább. A négyéves szakokra felvett tanulók szociális összetétele kedvező volt. Az 1973-ban felvett 250 tanuló közül 199 (79,8 százalékuk), az 1974-ben felvett 704 tanuló közül pedig 554 (78,7 százalék) munkás- és parasztcsaládból származott. A négyéves szakmunkásképzők tanulói egészében véve jó tanulmányi eredményeket értek el. Ezt az 1977-ben és az 1978-ban tartott érettségi vizsgák is megmutatták. A legtöbb tanuló az őt taníttató vállalathoz ment dolgozni, ami annak köszönhető, hogy kedvező munka- és szociális feltételeket teremtettek számukra. A reszortok és a kerületi nemzeti bizottságok elemzéseiből kitűnik, hogy az érintett vállalatok, szervezetek nagy gondot fordítanak a négyéves szakot végző szakmunkástanulók szakmai és politikai fejlődésére. A végzetteket idősebb, nagy szakmai, politikai és erkölcsi tapasztalatokkal rendelkező dolgozókhoz, ifjúsági kollektívákba, vagy a szocialista munkabrigád cím elnyeréséért versenyző munkacsoportokba osztják be. Egyes reszortok és szervezetek terveket dolgoznak ki a végzettek betanítására, főként azokéra, akiket kádertartalékként műszaki-gazdasági tisztségek betöltésére jelölnek ki. Megállapíthatjuk tehát, hogy a vállalatok a végzettek számára valóban kedvező érvényesülési jeltételeket teremtenek. A családosoknak üzemi lakásokat utalnak ki, a hajadonok és a nőtlenek munkásszállókban kapnak helyet. Az üzemi étkezést is megszervezték. A helyi feltételek szerint a szakszervezeti és a SZISZ-szervezetek közreműködésével kulturális és sportolási lehetőségeket is biztosítanak. A végzettek munkahelyi beosztása során lakóhelyüket is figyelembe veszik. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az érettségivel végződő négyéves szakok végzettjei jól érvényesülnek azokban a beosztásokban, amelyek nagyobb elméleti tudást, kulturált munkát, tájékozódási, kommunikációs és alkalmazkodási képességet követelnek meg. Általában jól felkészülnek szakmájukra. A négyéves szakon szerzett ismereteik lehetővé teszik, hogy önállóan dolgozzanak, gyorsabban betanuljanak a munkába, esetleg tanulmányaikat felsőoktatási in317
