Szocialista Nevelés, 1979. szeptember-1980. június (25. évfolyam, 1-10. szám)
1979-09-01 / 1. szám - Svobodová, Michaela: A könyv szerepe az ifjúság nevelésében
Michaela Svobodová A könyv szerepe az Ha a könyv ki akarja elégíteni a fiatal olvasó szellemi szükségleteit, meg ketl őriznie bizonyos jellegzetességeit, amelyekkel különbözik a felnőttek számára írt irodalomtól (a téma megválasztása, kifejező eszközök). 0. Chaloupka a gyermek- és ifjúsági irodalom fogalmán olyan irodalmat ért, amelyet a gyermekek és fiatalok nagy számban olvasnak, azaz olyat is, amelyet eredetileg nem nekik Írtak, de amely hatalmába kerítette őket (pl. Robinson Crusoe, A három testőr, Gróf Monte Christo). A szerző egyúttal megjegyzi, hogy a gyermekirodalom fogalma nem pontos. Az irodalmi mű rendeltetése felosztható esztétikáin kívülire (gyakorlati, mágikus, formatív, társadalmi stb.) és esztétikaira. Pszichológiai és pedagógiai szempontból különösen jelentős a nevelő funkció. Tulajdonképpen mit is értünk a művészi alkotás nevelési célzatán? V. Uher szerint „a művészi alkotás által megvalósuló nevelő hatásról csak akkor beszélhetünk, ha olyan hatásról van szó, amely révén átmenetileg tartósan megváltoznak az egyén tulajdonságai pozitív értelemben, azaz a társadalom általános követelményeivel összhangban”. Ez a nevelő hatás azonban relatív. így történhet meg, hogy ugyanaz a könyv egyszer pozitív, máskor negatív hatást fejt ki. Ezért beszélünk majd a könyv hatásának, nevelő funkciójának relatív mivoltáról. Ez a nevelő hatás egyrészt az olvasótól függ: az olvasó csak azt fogadja el, amire műveltségével, tapasztalataival, szellemi adottságaival stb. képes. Másrészt függ ez magától a könyvtől, az általa nyújtott információktól, attól, milyen érzelmi hatást kelt az olvasóban. Állíthatjuk, hogy a gyermeknek nagyobo az érzelmi szükséglete, mint a felnőttnek. A gyermek természetesebben, spontánabb módon, szubjektívan közelít a művészi alkotáshoz. Már ebből a néhány megállapításból is nyilvánvaló számunkra, hogy a könyvnek nagy szerepe van a fiatal olvasó szellemi szükségleteinek kielégítésében, ahogyan arra R. Hanna és Marianna Mc Alister rámutat. Az ő felosztásukból indulunk ki, természetesen körülményeinkre alkalmazva. 1. Minden egyénnek szüksége van a biifjúság nevelésében zonyosságra, hogy minden szempontból normális, mint a többiek. A serdülőkorban gyakran előfordulnak ilyen „eltérések" a normától. Egyesek túl magasnak vagy éppen túl alacsonynak, soványnak vagy kövérnek érzik magukat. A serdülő nem akar különbözni a többitől, inkább az elszigeteltségtől fél. Igyekeznek olyan emberek közelébe jutni, akiknek hasonló gondjaik vannak, mint nekik, megbizonyosodni, hogy már más is volt olyan helyzetben, mint ők. És éppen ezen a téren nyújthat segítséget a könyv. Cyrano de Bergerac általánosan ismert alakja tudatosítja az olvasóval, hogy Cyranonak a nagy orra okozta egész szenvedését, mert aki ismerte Cyrano értékeit, elfeledkezett erről a nagy orról. Sok könyvet írtak olyan emberek, akik saját, valódi gátlásaikról becsületesen, ob- jektívan, sőt humorosan tudtak beszélni (pl. Mereszjev alakja az Egy igaz ember c. könyvben). 2. Azok a könyvek, amelyek megoldják az egyes nemzedékek közti konfliktusokat, segítenek az egyénnek saját problémái megoldásában is. Jellemző a serdülőkre, hogy be akarják bizonyítani függetlenségüket, néha megoldhatatlan elhatározások árán is (a szülői házból való el- szökés, veszélyes barátságok kötése stb.). A szülők, tanítók és valamennyi nevelő intézmény egyik legfontosabb feladata, hogy segítsenek a fiataloknak, hogy helyesen, de egyúttal függetlenül határozzanak és vállalják a következményeket is. 3. Az említettekkel szorosan összefügg a fiatalok azon törekvése, hogy állást foglaljanak a családi kapcsolatokkal szemben. Itt már nemcsak a már ébredező önállóságra törekvésről, hanem az erőszaktól mentes családi törvények, fegyelem értelmezéséről van szó. A serdülő, akiben éppen kialakulóban vannak erkölcsi nézetei, eszményei, nehezen viseli el az emberi kapcsolatok negatív jelenségeit. Az irodalom egyrészt olyan alakokat mutat be, akik hasonló problémákat élnek át (pl. H. Šmahelova Nagy szenvedés), másrészt megnyugtató családi kapcsolatokat ábrázol. Éppen ezek az alkotások adnak bátorságot a serdülőnek, hogy szebb életutat keressen, mint amilyet családjában megismert. 24
