Szocialista Nevelés, 1979. szeptember-1980. június (25. évfolyam, 1-10. szám)
1979-09-01 / 1. szám - Mózsi Ferenc: Irodalom az iskolában / A csehszlovák közoktatás továbbfejlesztésének Tervezete
A három versszakos vers mindegyik versszakának öt sora közül kettő, az első és az utolsó sor azonos, mintegy kerete a versszaknak (A-val jelöltük). A negyedik sor mindhárom versszakban ismétlődik (B-vel jelöltük). Ez a vers kulcsa — Tévesztés: nagy vesztés —, amit minden versszak második és harmadik sora (C, D; E, F; G, H sorok) helyez más-más szituációba. Az első szituáció a gyermekded kártya-kocka játék tévesztésének-vesztésé- nek, a második a felnőtt, a felelősségteljes emberdolgok tévesztésének-vesztésének s a harmadik versszak az ifjúi világot megváitó-megváltoztató illúziók tévesztésvesztésének a szituációja. Miért van szüksége a költőnek a költemény A-val jelölt sorának hatszori és B-vel jelölt sorának háromszori ismétlésére? Nyilván nem azért, hogy majd Karinthy megírhassa róla: Hát maga megbolondult? (Hát maga megbolondult?) Hogy mindent kétszer mond, kétszer mond?” Az ismétlés, a stílust élénkítő alakzat, a költő mondanivalójának egyre fokozódó erősségű hangsúlyozását teszi lehetővé. Addig, míg a szóhalmozás az illető fogalommal kapcsolatos színes, gyakran rokon értelmű szavak halmozása az erős érzelmi elragadtatás költői kifejezője, pl.: Tanulj dalt a zengő zivatartól, Mint nyög, ordít, jajgat, sír és bömböl (Vörösmarty: A vén cigány), s ezt a zenében (a hangerő szempontjából) fortéval fejezhetjük ki; addig az ismétlést, pl. „Este van, este van: ki-ki nyugalomba!” (Arany: Családi kör) a zene dinamikai jelölését segítségül véve krescsendóval, fokozódó hangerővel fejezhetjük ki. Ady mondanivalója a költemény minden versszakában mélyül, olyannyira súlyosodik, hogy a harmadik versszakban már az élet nagy tévesztésének, végzetes veszteségének lesz szimbólumává. A játékvesztéstől az élet-tévesztés végzetes vesztéséig fokozódó mondanivaló hétszer ismétli meg a címadó és háromszor a kulcssort jelentő verssort. S mindezt a fiatalon megöregedett ember rezignáltságával, de mértéktartással teszi. Az „öreg öcsém” ellentéte azonban ott feszül a versszerkezet triós könnyedsége és a mondanivaló súlyossága között is. Mert a vers szerkezete a zenéből oly jól ismert triós szerkezet: A „nBA CD aefba Visszatérve tehát megállapíthatjuk: ami a köznyelvben szokatlanul hangzanék, sőt irreálisnak hatna, annak a költői nyelvben, a művészi megformáltság csatornáján érkező üzenetként fontos jelentése lehet. Ezt megérteni, erre rádöbbentetni tanítványainkat a művészet többértelműségére, ez az irodalomoktatás egyik fontos feladata. Megértetni tanítványainkkal (nem a verbális ismeret szintjén!) azt, hogy az irodalmi mű szavakból sarjaszt érzelmet, feszültséget és épít képeket. Hogy az olvasónak a maga fantáziájában kell ezeket a változékony és eleven képeket és érzelmi feszültségeket mindig újra meg újra megalkotnia. A korszerű iskolának kell hozzásegítenie a tanulókat ahhoz, hogy belső képpé tudják fordítani az irodalmi mű kifejezte feszültséget, érzelmet, indulatot. (Kis kitéréssel jegyzem meg: egy átélten elolvasott regény megfilmesített változata általában csalódást okoz, mert a film nem egyezik az olvasó fantáziaképével. A megfilmesített irodalmi mű lenyűgözhet ugyan, de sok esetben megbéníthatja a fantáziát...) V. A KORSZERŰ ISKOLA A korszerű iskola éppen az információk feldolgozásában nyújtott segítségével A BA 6 H adhat többet és értékesebbet minden más művelődési (tömeghírközlési) fórumnál. Hiszen azt nyújthatja, amit semmilyen más intézmény nem adhat: az információk feldolgozásának, a mi esetünkben egy-egy irodalmi mű szakember irányította értelmezésének a kulcsát. Ebből következik: tanítványainkat meg kell tanítani a világot értően, okosan, reálisan nemcsak a tudományos, de a művészi megismerés törvényei szerint is érteni. Az irodalomoktatás korszerűsítésének sokszor említett követelménye ezért — hiszen az irodalom a szóval V3ló alkotás művészete — elsősorban nem az ismeretek felhalmozása, nem az „okadatolás”, hanem az irodalom megszerettetése, az értő olvasás igénnyé, az irodalmi alkotás élménnyé válása. A korszerűsítésnek ez az elsődleges követelménye természetesen nem zárja ki azt, hogy a múközpontú irodalomoktatás tudatos élményéhez eszközként egy bizonyos ismeretanyagra is szükség van. Még pedig olyan ismeretanyagra, irodalomelméleti és történeti alapozásra, amitől a mű megkapja művészi élményt nyújtó ragyogását. S ez a ragyogás fényt kell adjon minden más irodalmi, művészeti alkotásnak is, mert — használható kulcsként — segít feltárni ezek szépségét, titkát. 23
