Szocialista Nevelés, 1979. szeptember-1980. június (25. évfolyam, 1-10. szám)
1979-09-01 / 1. szám - Mózsi Ferenc: Irodalom az iskolában / A csehszlovák közoktatás továbbfejlesztésének Tervezete
„tanítsuk” a játékot, hanem teremtsünk teret és időt arra, hogy a gyerekek jól kiénekelhessék, kijátszhassák magukat. III. A GYERMEKVERS A gyermekeknek írott igazi művészi müvek egyaránt szólnak a gyermekhez is meg a felnőttekhez is. Schumann Gyermekjelenetei, pl. az Álmodozás, Schubert gyermekek számára írt művei vagy Weöres Sándor Bóbitájának legjobb versei ezt nagyszerűen igazolják. Már szóltunk pl. a Szán megy el az ablakod alatt című költemény scherzósan csengő-bongó rímeiről. Arról, hogy ebben a költeményben a költő könnyen pergő háromnegyedes ritmusban és kellemesen hullámzó (emelkedő majd ereszkedő) dallamban érzékletesen ragadta meg a képi világot és azt pontosan ki is fejezte. A költemény kulcsszava a csöndzsák és a száncsengő. Ha ezt a két fogalmat, a csöndzsákot a magányossággal, a száncsengőt pedig a külvilággal összekapcsoló jelentéssel helyettesítem be, a gyermekversből mély filozofikus tartalmú „felnőtt vers” lett. Ezért gyanús az amolyan „gyermekvers — felnőttvers” osztályozás. Gondoljunk csak arra, amit Németh László írásaiból ismerünk. Megdöbbenve tapasztalta, hogy négy-ötéves lányai milyen elmélyült figyelemmel hallgatták újra meg újra a János vitézt, a Toldit és más „felnőttverset”. Persze, nem arról van szó, hogy a gyerekek pontosan minden árnyalatban értenék ezeket a költeményeket, hanem inkább arról, hogy élvezik hangzóikat és szavaikat, ritmusukat és dallamukat, mondatfűzésüket és a vidám vagy szomorú történeteket. Ezért az óvodában, de az alapiskola alsó tagozatában is kívánatos az arra alkalmas verseket azon a dúdoló-duruzsoló, ritmusában mégis kötött módon — azaz nem „értelemszerűen” — előadni, ahogy azt pl. nemegyszer hallhattuk a rádióban Weöres Sándortól. n J 1 n J j j Pa — ri—pám cső — a a - szép pej — ко, J— de lép о - da lép hej - ho ! He.'-gyen ál, vi -zen ál vág - lap Sem a - dóm, ha i-gersz szá - zab IV. ÖREG ÖCSÉM MONDJA Ady Endre írta le ezt az „irreális” verssort. Köznapi értelemben valóban irreális, mivel az „öcs” főnév az idősebb testvérhez való viszonyításban a fiatalabb fiútestvért jelenti (lásd Értelmező szótár V. köt. 455. l.J. Tehát az „öreg öcsém” kifejezésben az ellentét feszültségét érezzük. S ezért az öreg jelzőnek a tapasztalt, a józanabb, az okosabb, homéroszi jelentése erősödik. Hiszen Homérosz Iliász című eposzában Nesztor király (nesztor = valamely testület legidősebbje) nemcsak a legöregebb, de a legbölcsebb is. Ady Endre költeményének tehát már a címe is feszültséget rejt magában. Vizsgáljuk meg a költeményt a szerkezet szempontjából. ADY ENDRE: ÖREG ÖCSÉM MONDJA .. . A Öreg öcsém mondja, C Hogy azt mondtuk valamikor, D Ha tévedt kártya vagy kocka. В Tévesztés: nagy vesztés: A Öreg öcsém mondja. A Öreg öcsém mondja: E Vígabb voltam valamikor, F S ma búsabb az ember dolga. В Tévesztés: nagy vesztés: A öreg öcsém mondja. A öreg öcsém mondja, G Hogy lelkeltünk valamikor, H Mint a falu bús bolondja. В Tévesztés: nagy vesztés: A Öreg öcsém mondja. 22
