Szocialista Nevelés, 1979. szeptember-1980. június (25. évfolyam, 1-10. szám)

1980-01-01 / 5. szám - Tankó László: A tanulók irodalmi érdeklődése és műveltsége az év eleji felmérések alapján

olvashatták. Ezeknek tekintetbe vételével, százalékokban kifejezve a következő eredményeket kaptuk:

Egri csillagok 97,01 %

A kőszívű ember fiai 92,56 %

Garammenti krónika 75,20 °/o

Nemcová: Nagyanyó 74,76 %

Üzenet az élőknek 55,18 %

ill. .116,56 %

Móricz: Rokonok 35,72 %

Egy igaz ember 31,96 %

Mikszáth-elbeszélések 21,36 %

Kukučín: Csendes víz 0 elbeszélések

A fenti eredmények azt mutatják, hogy a tanulók a házi olvasmányokat nem olvassák kellő mértékben, átlagban alig valamivel ötven százalékon felül [53,75 %). Elégedettek mindösz- sze 1—2 mű, nevezetesen az Egri csillagok és a Kőszívű ember fiai c. regények olvasottságának mértékével lehetünk (elsajátítását, megértését, most nem vizsgáltuk), de ezeket is, jól tudjuk, a tanulók több esetben már korábban is olvasták, otthoni ösztönzésre, szülőktől, barátoktól stb. ajándék — ajánlás kapcsán. Az átlag egyébként is a részleteket elfedi, eltakarja. Csak az eredmények részletes vizsgálata nyújtana pontos képet arról, hol mi is a helyzet, de erre itt nem térünk ki. Annyi mégis rögtön megállapítható, hogy a szlovák és világirodalmi műveket lényegesen kisebb mértékben olvassák, ismerik, mint a magyarokat, jól lehet a jelenlegi tanterv még azokat is előírja. Kukučín elbeszéléseit például sehol sem olvassák, mintha az az eiő- írottak között nem is szerepelne, de a részeredményekből az is kitűnik, hogy például a somorjai osztály tanulói közül senki sem ismeri, nem olvasta Po- levoj: Egy igaz ember c. nagyon mély emberi mondanivalóval telített alkO’- tását sem. De nem lehetünk elégedettek Mikszáth elbeszéléseinek és Móricz: Rokonok c. regényének az olvasottságával sem. A gimnáziumi tanár munkája tehát ezeknél lényegesen nehezebb lesz, mint ott, ahol a tanulók az előírt műveket ismerik. A mulasztás itt azokat az alapiskolákat terheli, ahonnan ezek a tanulók a gimnáziumba kerültek.

A házi olvasmányok vizsgálata tehát azt mutatja, hogy az olvasási szint túlságosan váltakozó, egyenetlen, egy- kettő kivételével nem nyújtanak megfelelő alapot a gimnáziumi továbbtanuláshoz, s ahhoz, hogy az I. osztályban egységes munkát végezhessen a tanár.

A 2. kérdésnél főleg két dologra voltunk kíváncsiak: egyrészt, hogy a tanulók előbbi válasza a házi olvasmányok tekintetében nem volt-e csupán véletlen; másrészt, milyen további műveket olvastak az alapiskola törzsanyagát képező íróktól? Ami a házi olvasmányokat illeti, Jókai, Gárdonyi és Molnár Ferenc esetében (A kőszívű ember fiai, Egri csillagok, A Pál utcai fiúk — ez utóbbi a 7. osztályban előírt olvasmány), azokat szinte hiánytalanul újra felsorolták. A tanulók nagyobb része további műveket is olvasott a szóban forgó íróktól. Egységes mércét azonban nehéz felállítani, mivel azok túlságosan szerteágazóak. A házi olvasmányokon túl a leggyakrabban előforduló művek Jókainál: Egy magyar nábob, Kárpáthy Zoltán, Szegény gazdagok, Fekete gyémántok, Aranyember; Mikszálhnál: A fekete város, Szent Péter esernyője, A Noszty fiú esete Tóth Marival, A beszélő köntös, A néhai bárány; Móricznál: Légy jó mindhalálig, Hét krajcár, Árvácska, Forr a bor, Tragédia, Sár- arany, Rózsa Sándor stb. Gárdonyinál és Molnár Ferencnél csak ritkán terjed túl a tanulók olvasottsága az előírt anyagon. Jellemző, hogy a művek íróját gyakran felcserélik. Mikszáth- nak tulajdonítják A láthatatlan embert, Móricznak a Fekete gyémántokat stb.

Nyáron a tanulók általában kalandregényeket, ifjúsági regényeket, valamint történelmi tematikájú könyveket olvastak. Többségük 2—3 művet is megnevezett. Körülbelül egy százalékuk a nyár folyamán egyetlen irodalmi művet sem olvasott. A felsorolt könyvek között a legkülönbözőbbek találhatók. A leggyakrabban szereplő írók: Verne, Brontö, Boccaccio, Stend146